Pecséttörő-Szoció Pata barátunk hatalmas sikert kiváltó "belsős" posztja, a Panelek népe után bennünk is megfogalmazódott A Kocsma, ám nem párbeszédszerűen, és nem kifejezetten a lakótelepekre húzva. Peri kedves törzsolvasó Tanár urunk bekezdéseit idézetként kiemeltem. 

A presszó neve Margaréta, Betty, Muskátli, Hóvirág, Riviéra, Gösser, Viola, Sörtanya, Ádám, Jóhangulat és hasonlók.

Alap. És ne feledjük a pincehelyiségeknél oly' elcsépelt, de sosem unalmas, akármilyen ~Gödör, ~Pince, aztán a Hörpintő, Borpatika, Borharapó, Falatozó, Büfé (enni max. zacskós csipszet, mogyorót vagy ropit lehet) megnevezéseket. Figyelemreméltó továbbá, hogy az ivók neveinél a női nevek sokkal dominánsabbak a férfi keresztneveknél: mennyi Ilona-, Tünde-, Jutka-, Barbi-, Kata-, stb. presszó van? És általában pont a leglepukkantabb helyek nem vállalják fel a kocsma nevet - ők drinkbárok, (esz)presszók, kisvendéglők, falatozók - esetleg sörözők.

Látogassunk hát el egy átlagos talponállóba, borozóba vagy akár egy középkategóriás sörözőbe, és vegyük sorra a törzsvendégeket - persze helytől függően!

Minden kocsmában kötelező minimum egy: 

Pultosnéni, aki Magdi, Irma, Irén, Mari, Erzsike: csapos, mindenki anyukája, a beépített alkeszek mind megdugnák. Idősödő nénike, valaha szebb napokat látott, az alkoholt sem veti meg. A söröshordó cipelése miatt erős karjai vannak, már-már terminátorszerű. Általában bajszos. Az egyetemisták nagy kedvence, a haveroknak felvágnak vele, hogy mennyire ismerik őt, mert ők kurva sokat járnak a helyre.

A pultosnéni további jellemzője, hogy bárkinél jobban tud bánni a vendégekkel, még a legproblémásabbakkal is. Szükség esetén bárkit helyretesz, de ugyanígy nyújt lelkisegélyt az éppen válságos időszakát élő törzsivónak is.

Pultoscsaj, aki más kategória. Szakmailag nem említhető egy lapon a Pultosnénivel, de az ő jelenléte nem is erről szól. Feltehetőleg egy bonyolult kiválasztási folyamat végén került jelenlegi helyére, és a tulaj - a jelenlegi és reménybeli törzsvendégek igényeinek figyelembevételével - tette a csaphoz. Ha kezdő, akkor aranyos, lelkes és kedves - ha már sok éve csinálja, akkor gyakran már a hosszú műszakoktól, éjszakázásoktól, egyéb fizikai megpróbáltatásoktól megviselt és kiélt. A jattot a semmiért is elvárja, csapolni sose tanul meg.

Csapolási technikája: a visszavitt korsóba azonnal kezdi beleereszteni, a csap végét a sörbe lógatva, a felgyülemlett habot szépen lekanalazva, esetleg ugyanabba a pohárba leülepedés után apránként visszatöltögetve. Mindig a kívánt mennyiség alá csapol arra hivatkozva, hogy azt majd a fokozatosan eltűnő hab úgyis feltölti...

Pultoscsávó: a nőnemű csaposoknál sokkal ritkább, de van. Az idősebb csapos rendszerint klasszikus vendéglátós fehér köpenyben, szakszerűen méri a merőkanállal a cintányéros folyóbort.

A fiatalabbak egyben kidobóként is működnek a rosszabb megítélésű helyeken - ott, ahol egy erélyes hölgy sem tudna rendet tartani.

A pultoscsaj rajongótábora:

A tulajdonosok célja a pultoscsajra ácsingózó rajongótábor odaszoktatása, fogyasztásra, játékra bírása - vagyis a konzumálás, és persze ebből következően minél több borravaló kicsikarása.

A rajongótábort nehéz nem észrevenni, hiszen ezek rendszerint fiatalabb - legfeljebb negyvenes - törzsvendégek, folyton a pult melletti bárszéken foglalnak helyet, hogy szóval tarthassák a csajt. Hogy vagyonosságukat fitogtassák, jónak tartott, prémium termékeket fogyasztanak (üveges Heineken, Jägermeister) és nagyvonalúan fizetnek. Sokuknak már számlája van a helyen, és ha éppen nem a pult-férfivécé között ingáznak, akkor általában a gyümölcsautomatát kezelgetik - előtte gondosan informálódva arról, hogy éppen hogy ad a gép. A nyerőgépbe szokástól függően nagyobb címleteket tesznek, de az igazán stílusosak a személyzettel kulcsoltatják be az összeget.

Viszont a pultosokon kívül fontos szereplő még a tulaj, akit mindenki szeret és tisztel, mindenki azt a pillanatot lesi, amikor a tulaj féktelen jókedvében fizet nekik egy Hubertust vagy Napoleon brandyt.

Nem maradhat ki a tulaj haveri köre sem: ők minden nap, minden este ott lebzselnek a krimóban. Feltehetőleg üzleti szálak is összekötik őket, mert fizetni őket se nagyon látjuk: fogyasztani, játszani, a pultoslány seggét paskolgatni annál inkább.

A beépített alkeszek: Józsi, Sanyi. Valaha gyárban dolgoztak, ami már megszűnt (üveggyár, de főleg házgyár), vagy a tanácsnál voltak fűtők, sofőrök, kertészek, stb.

Mára mind kisnyugdíjas, az egész napját a presszóban tölti, a kutyájával, ami UV (utcai vegyes), de mindenképpen tacskó- vagy német juhász-származék.

Fehér kisfröccsöt fogyaszt, semmi mást. Legfontosabb dolga reggel nyitáskor a Blikkben a csöcsöscsaj és a sportoldal alapos átnézése. Amint ez megvan, sopánkodik, hogy már a foci sem a régi, és minderről a bunkó MLSZ tehet.

Egész nap tévét néz, parlamenti közvetítést soha, inkább a vetélkedőket nézi, amelyek feladatai számára nehezek (ló betűi keverve és hasonlók). Ha egy-egy
érdekesebb kérdés jön elő, képes órákon át történelmi leckét adni a többieknek arról, hogy miként is volt ez régen a Kádár-rendszerben (mert bizony ott minden jobb volt). Ha véletlenül hibás információi miatt felsül, akkor csak ennyit mond:

"Fiam, mit értesz te ehhez, ismertem apádat még süldő korából, nagy franc volt!".

A beépített alkesz napi 300 Ftból egész nap elvan a kocsmában. Rejtély, hogy
hogyan. Sokszor kisegít, vidéken ő fűti fel a kocsmát, aprítja a fát, záráskor ő szedi össze a poharakat, míg Magdi mosogat. Felesége sose volt.

"Hát az úgy volt, hogy amikor legény voltam, ott volt a szomszéd faluból a Kati, de hozzáment valami városi ficsúrhoz, én meg magamra maradtam. Jó ez így nekem, így halok meg, Buksival."

Ennek ellenére rejtélyesen sok nő megvolt neki a környékről.

Az idősebb úr: igen, ők járnak a meccsekre is. Az okoskodó, múltba révedő, lecsúszott, megkeseredett, melegítős öregurakat és szövegeiket már jól ismerjük, de ez itt a felső, általában vidámabb kategória.

Nyugalmazott könyvelők, tanárok, ügyvédek ők - saját határaikat a mai napig szigorúan betartva, méltóságukat megőrizve. A szövetzakós-inges társasággal már negyven-ötven éve lejárnak a helyre, és egy kancsó fehérbor meg pár liter szóda mellett kedélyesen elbeszélgetnek, majd időben hazaindulnak.

Közéjük tartoznak a volt tanárok: becenevük Tanár Úr, Professzor Úr, Mérnök Uram.

Valamikor technikumban tanítottak, azonban az iskola megszűnt, vagy ők nyugdíjasok lettek. A legjobb tudói mindennek, a Muskátliban ők javítják a csapot, a gépeket, az ablakokat, segítenek festeni, stb. Mindenki igyekszik jóban lenni velük, mert sok embert ismernek a városban, pláne falun ("Na, a vén Kocsis Tónit is én tanítottam, soha nem volt egy észlény, te meg Janikám, tőle örökölted azt a fene nagy tudásodat!").

Ők bort isznak, tisztán. Vörösbort, decinként. Napi 400 forintot hagynak ott Magdinál (ez 3-4 deci bor ára, mindegyikkel elvannak egy órán át). Délelőtt 11 körül érkeznek és sötétedésig tartózkodnak a helyen (télen hamarabb mennek haza emiatt). Feleségük pár éve hagyta el őket, vitte a fiúkat is. 

A bolond: 

Ide bármilyen szellemi fogyatékkal élő vendéget besorolhatunk, páran közülük kisebb-nagyobb testi hibával is rendelkeznek. Őket a kocsma közönsége a saját udvari bolondjukként kezeli, befogadja, szereti, segíti - másrészről tekintettel a sokéves jó kapcsolatra, szívesen viccelődik is a nyomorukon. Viccelődni persze csak nekik szabad, az esetlegesen gúnyolódó jöttment megnézheti magát!

A személyzet és a tulajdonos gyakran fogja be a bolondot könnyebb munkákra pár italért cserébe: küldöncként, pohárszedőként, hordócserélőként, takarítónak alkalmazva. 

A félkegyelműt csakis többszörösen becézett névvel illetik: Ferike, Janika, Zolika, Béluka.

A hajléktalan:

Vagy legalábbis megjelenését tekintve bennünk egy hajléktalan benyomását kelti. Ápolatlan, borotválatlan, zavaróan áporodott kipárolgású. Minden vagyonát kukabúvárszatyrokban hordja.

Főleg olyan borozókban lelhető fel, ahol az egy kirendelt fröccs mellett egész éjszaka zavartalanul elbóbiskolhat - extrém esetekben szivacskoktélt rendel, ami az asztalokon fellelhető italmaradékok véletlenszerű elegye.

Közöttük megfigyelhető még a visszatérő csöves - ők az éppen összetarhált pénzből csakis elvitelre vásárolnak - rendszerint kannás-petpalackos termelői bort -, hogy aztán pár óra elteltével ismét visszatérjenek a következő adagért.

Kell még szakadtmercis telepi vagány, akinek a csaja a zenegép összes mulatós zenéjét kívülről tudja. Ők általában hajnali 2-kor jönnek meg, és csak zenét hallgatnak (Notár Mary és hasonlók), míg a srácok kólát isznak, vagy kávét.

Kulcsfontosságú a zenegép slágereinek lexikális szintű tudása, idegen nyelvű (főleg angol) számoknál meggyőző rátátogás - de azt hibátlanul.

A vagány (aki nem mindig telepi) a wurlitzerek kulcsfelhasználója. Vagy a pultoscsajnál vált egy maréknyi ötvenest, vagy másokat próbál lehúzni egy-egy érmére. A vagány sportos: nyáron flip-flopban, háromnegyedes, műszálas nadrágban, hasitasival és ujjatlan pólóban slattyog be a kocsmába. Haját a lehető legrövidebbre nyíratja (csakis géppel, otthon) átmenettel, legalább egy fülbevalója van. Testét nonfiguratív tetoválások díszítik, télen szívesen hord eszkimókapucnis kabátot, tavasszal-ősszel pedig kapucnis pufimellényt (!) vagy pulóvert. A hiedelemmel ellentétben rendszerint nem gyurmázik.

Nagyon sok szubkultúra találkozása figyelhető meg a helyen. Komplett társadalomismereti doktori dolgozatok alapanyaga lehet :)

Így van. Ezt a keveréket bizonyítja a zenegépek kínálata és az este hallható dalok is. A kocsmában egymás után jön a 3+2-től a Halvány őszi rózsa, a Kárpátiától az Egy az Isten, egy a nemzet, Nótár Marytől az Aranyeső, Deák Billtől a Felszarvazottak balladája, a Belgától a Maci, a Váradi Roma Cafétól az Umbala Bumba, a NOX-tól a Százszor ölelj még, DJ Tiestótól bármi, a Bikinitől az egész Aranyalbum, Hungáriától, Flipper Öcsitől dettó, vagy a Székely Himnusz.

A tesó: leginkább a játék- és zenegépeket kezelgetni, valamint kávékölteményeket fogyasztani jár a kocsmába - az alkoholt nem bírja jól. A cigánynóták felcsendülésekor átmenetileg mindenki ebbe a kategóriába kerül át.

A szkinhed: bár külsőségekben már nem annyira divat a klasszikus bőrfejű megjelenés, a nemzetirock-blokkoknál öltözéktől, kinézettől függetlenül szinte mindenkiből előbújik a nemzetileg elkötelezett - természetesen ez a hajlandóság az elfogyasztott alkohol mennyiségével is egyenes arányban áll.

Az egyetemisták: képesek napokat ott tölteni, ugyanabban a ruhában a helyen. A sör az ő italuk, vagy boroskóla. Néha, vizsga vagy ZH előtt ÉS után egy-egy Unicum vagy Jägermeister.

Tipikus a diákhitel-party, ekkor mindenkit (Professzor Urat, Sanyit és Magdit is) meghívnak 1-3 Jägermeisterre, mert most lehet. Az ő lapjuk a Nemzeti Sport. Forma-1 és kosárlabda, ami őket érdekli - vagy ha foci, akkor csak nemzetközi, főleg BL vagy a spanyol bajnokság.

A kocsmában tanulnak, sakkoznak, ultiznak, bár mostanában betört ebbe a kultúrkörbe is a póker.

Általában vizsgák előtt és után, valamint órák helyett szoktak előfordulni. Két altípusuk van. A kocsmában napot elindítós: kávé-cigi-sör kombóval indul a napjuk, Magdi már előre tudja, hogy Ityi 10-re jön, készül a kávé, sőt, már viszi ki a törzshelyre nekik.

A másik altípus a bulielőtt olcsónberúgós: mielőtt az egyetemi szórakozóhelyek 350 Ft-os Gösserét iszogatná, megfelel neki előtte 6-7 210 forintos Kőbányai is, csak üssön. Közülük feltűnően sok a csocsó-, billiárd- és dartsbajnok, tehetségüket a Muskátliban fejlesztették tudássá.

Egyetemistáknál megfigyelhető még az önálló mítoszok, hagyományok teremtése, ami főleg vicces kocsmatúra-nevekben (pl. Kék túra = a hármas, kék metróvonal minden felszín alatti ivójában egy-egy kör) vagy képtelen, undorító koktélok (pl. tengeralattjáró) fogyasztásában + ivós játékokban nyilvánul meg.

Végül TradeMark hozzájárulása a melós kocsmalátogatókról ill. -bútorokról.

Kínálósdekk, hajnali munka előtt "feleselő" melósok koszos kantáros gatyában, öreg őszhajú-borostájú alkeszek mackóalsóba tűrt skandinávmintás pulóverrel, rombuszoszoknival vietnámi papucsban, esetleg ugrópumás tépőzáraspapucsban, szöszmöszmamuszban, tök zsíros félrefésült séróval.

Akkor vannak a nagyhangú, hasas korsósörösök, "csak egy kisfröccsre ugrottam be, Robikám"-ozó faszik, akik napjában 37-szer ugranak be arra a fröccsre, stb stb :)

Perinek és TradeMarknak még egyszer köszönöm szépen az alapokat és a bizonyára áldozatos, megterhelő gyűjtőmunkát.