A KIS BLOGGER

A kis blogok világába nyakig el lehet merülni. Értelme nincs sok, de ezt jobb nem feszegetni. A kis blog spotting a nyakló nélküli internetezésnek egy ugyanolyan fölösleges, a függőség határát súrló, vagy éppen azt átlépő, GDP-termelést gátló, és családgyilkos válfaja, mint mondjuk mainstream blogokat szénné kommentelni. Vagy szerepjátékozni, tömeg chatelni és még sorolhatnám, de minek.

A kis bloggerek közül sokan eljátszadoznak a gondolattal, hogy milyen űbercsászárság is lenne, ha a sztárbloggerségig vinnék. Persze erre hasonlóan kicsi az esély, mint garázszenekarnak nagy színpadra jutni. Van rá precedens, de a tuti receptet senki se tudja.

Egy valami szinte egészen biztos, a sztárbloggerséghez vezető rögös úton is a tehetségen és a szerencsén kívül még egy valami elengedhetetlen, ha egyenest nem a legfontosabb összetevő. Szerintem mindenki sejti a választ. Mint a viccbéli járókelő, aki megkérdezi a hegedű tokot szorító úrtól a Nagykörút és a Király utca sarkánál:

* Elnézést, hogy tudok eljutni a Zene Akadémiára?
* Rengeteg munkával!

Szóval pöcsölős dolog a feltörekvő bloggeri sors, és távolról se garantált a siker. A nap csupán 24 órából áll, ezért a legvanabi hivatali semmittevők se tudnak annyit netezni, hogy újabb és újabb blogok szenvedélyes rabjaivá váljanak.

Ezért a kis blogger, ha csak egy csöpp esze még megmaradt, és nem vált a sztárbloggerségre görcsösen vágyó rögeszméjének szánalmasan nevetséges áldozatává, egy idő után nem erőlteti blogjának a népszerűsítését.

Amíg tartott a lelkesedése, ugyanis minden index-ketrecbe kirakott blogba szórta az észt, hátha átklikkelnek rá. Előbb-utóbb ráébred, hogy attól, ha valaki mondjuk egyedi traktor karosszériafényezés tematikában blogol, kis eséllyel fog átklikkeléseket generálni, ha egy kortárs költészetről szóló poszthoz, a téma újsütetű szakértőjeként valami ilyesmit kommentel: Karafiáth Orsolyát sunáznám, de Filó Verához bottal se nyúlnék.

Ha teszem azt, az egyszeri kis blogger racionális célzattal és nem vegytiszta hiúságból vezérelve kezdett blogolni, hátha a blogjának hirdetési felületén sikerül promóznia valamit, és felcsillan a megizmosodás reménye, nos, akkor nem árt ha elvégez egy kommentelő kezelő gyorstalpalót:

Mindannyian ismerjük a modoros közhelyet: a bloggertől csak a kommentelő az okosabb. Ha kijutunk az Index-ketrecbe, akkor egyrészt örülünk, mint majom a farkának,és abban bízunk, hogy majd eztán csőstől dől a jónép. Nos, nagy büdös lófaszt. Aznap brutális nagy látogatottságunk lesz, ha tényleg jó a posztunk, akkor többnyire szimpatikus kommenteket is kapunk. Másnap meg marad a kemény mag + max 0,000 kevés% új olvasó. Viszont óhatatlanul ránk szabadul egy-két troll fikagép. Akik lehet, hogy civilben megkeseredett kis bloggerek.

Moderálni valahol megfutamodás, ha a kis blogger a rejtett promó érdekében viszont futtat pár kamu alter nicket, és szert tesz némi rutinra több különböző virtuális személyiség mozgatásában, akkor némi fortélyos furfanggal kicsinálhatja az őt kóstolgatót. Erre remek módszer a magát anyázni ottfelejtő troll nickjéhez egy kínosan hasonló nicket regisztrálni. Majd azzal a saját blogunk mellett elterelésként még pár helyen, de főképp a ruszkibaka.blog.hu (férfi homoszexuális pornográf tartalmú blog) blogon is kommentelni. Aztán az ő mocskos szájából már nem igazán meggyőző a többi jámbor kommentelőnek hangoztatott érvelése, miszerint ahhoz a nickhez neki semmi köze. Muhaha, mintha egy mezei baltás gyilkos stoppos szállna be a texasi láncfűrészes furgonjába.

De hiába remek trollirtó a kis blogger, egyszer végleg rájön, hogy nem fejlődik fel felsőkategóriás megélhetési blogerré.

Ilyenkor inkább átmegy mezei kommentelőbe és csak hébe-hóba foglalkozik a saját blogjával, avagy az újabb posztolással teljesen felhagy. Ha totálisan becsavarodik, akkor viszont szélsőséges anyázásba kezd bele, lásd fentebb.

A kis bloggernek egy másik válfaja, a lecsúszott sztárblogger. Aki, ha mindezt kellő öniróniával kezeli, önmaga és mások előtt se válik nevetségessé. A blogok egy picit olyanok, mint a civilizációk. Virágzó korszakukat előbb-utóbb többnyire a hanyatlás követi. Ritka, aki annyira belecsap egy tartósan örökzöld témával a lecsóba, hogy unokái is tovább vihetik a blogját. Az elegáns lecsúszott sztárblogger, olyan mint a büfészinészek krémje. Akinek annak idején megvolt Hamlet is meg Otelló, most meg már beéri egy könnyen megtanulható jutalomszereppel, és abból is elég ha hébe-hóba jut neki. Egy ilyen rokonszenves ex sztárbloggertől olvastam kommentként a saját blogján, hogy: „Egyre szarabb ez a blog.”

És persze a legtöbb kis blogger józan életű, normális ember. Aki csak úgy írogat. Ők jól elvannak egymás között. Mainstream blogokat nem is nagyon olvasnak. Figyelnek, törődnek egymással, kis blogtalikra járnak. Szóval totálisan jófejek.

Aztán ott a szűzkurva típusú kis blogger. Aki, ha olykor kikerül az Index-ketrecbe, eljátssza a hattyú halálát, hogy a sok-sok troll miért pont őt kóstolgatja? Anyázza az indexet, órákon keresztül a kommentelés lezárásával fenyegetőzik, majd amikor már az áradat így is úgy is lecsöngött, azt látványosan le is zárja. Picit ahhoz a csajhoz hasonlítanám, aki az ötéves osztálytalin pátoszos műfelháborodással előadja, hogy őt a szalagavatón meg akarta dugni az azóta média sztár volt osztálytársa, de hát mégis mit képzelt? Ph! Majd a tízéves osztálytalin ugyanezt dettó, a különbség annyi, hogy azóta még nagyobb médiasztár az a bizonyos osztálytárs, a húszévesen pedig az egykori média sztár…

És vannak olyan kis blogok, amiknek a kis blog státusuk rejtély, mert annyira a nagy, mainstream blog státushoz méltóan szórakoztatóak hacsak nem a modoros makktársak (utalni erre a posztra, vagy ha még nincs, SOS megírni:-)) pinairigységéhez hasonlatos módon, élvezettel és suttyomban olvassa a pár kiválasztott, aki rátalált, és még véletlenül se népszerűsíti.

Eddig többnyire a mainstream, főképp a szórakoztató tematikájú blogokra fókuszáltam. Viszont a kis blogok között találni olyan műremekeket, amelyek alkotói nagymesterei magának az adott témának és annak a tálalásában is első osztályú színvonalon produkálnak. Csak valamiért nem tett szert tömeges érdeklődésre az adott téma, vagy túlontúl szerény, visszahúzódó a blogger. Olyan érzés ilyen blogra bukkanni, mint egy senki által sem ajánlott, de mint utólag kiderül, tényleg jó művészfilmet megnézni.

Ha már kiízetlenkedtük magunkat a blog.hu és némileg a freeblog,hu fülledt bugyraiban, bátran vágjunk neki a nagyvilágnak. Hiszen ingyen van és a világútlevél ott lapul a router-ünkben. Az információs szupersztrádán megszűntek a távolságok! Ne aggódjunk, a GDP termelés és családunk helyett az időnket továbbra is haszontalan baromságokra fogjuk pazarolni. Nyelvtudásunk sem fog fejlődni. Például, ha ráfutunk az egyiptomi Mr. Ahmed blogjára, aki a miénktől is pocsékabb angol kísérőszövegekkel címkézi fel a családi fotókat, akkor ne feledjünk el elegáns, szurkapiszka kommentet írni. Mondjuk, ha olyan fényképet látunk, ahol Mr. Ahmed a rogyadozó viskója előtt feszít, mögötte 20 gyereke, a kép jobb alsó szélén az a nagy fekete paca a nyakig bebugyolált neje, míg a két nagyfiú ünneplő fehér ingben, plasztik vödörből mossa a család büszkeségét, a 34 éves Peugeot 205-öst.

Ilyenkor mit tesz a kis blogger? Csupán ennyit ír: Congratulations to your nice familly, big house and very good car! Kis Geci from Hungary.

Majd ha visszalátogat pár nap múlva, akkor meglepődve tapasztalhatja, hogy egy Pigeon English kisesszében dicsőítik:

Dear My friend Mr. Kis Geci from Hungary!

Thank you very much for your nice comment. I wish four you all the best. Nice career for your sons, rich husbands to your doters and long life for your parents. Insallah give to your father a 100 years of live! If you are going to visit Egypt, please do not spend your money in expensive hotel. I will accommodate you and your family in my comfortable home.

I goggle your beautiful country in the internet. I saw that you have very nice minarets in Eger and Pecs. I am quite sure that Mr. Zoltan Bolek, the leader of Hungarian Muslim community must be a very smart man. Perhaps lives some people from another religions in your country? I don’t know. Maybe Buddhists, Hindis, Krishna followers or even a few Christians as well? Trust me, it’s doesn’t meter. All members of different religions, races and hobbies could be a good people. Islamist or Hit Gyülekezet participants. With white, pink, brawn or black colour of skin, Manchester United or Football Club Diosgyor fun, doesn’t matter.

I see that Pecs is going to be a cultural capital of Europe. We, people of Egypt likes a European culture a lot. We think that Istanbul is not only the one of the most beautiful large city in Europe, but in the rest of the world as well. So, me and my family are praying a lot to great Allah to make a miracle and gives back to Mr. Laszlo Toller a good health, but we are satisfied with Mr. Zsolt Pava as well.

At least but not at last, I have a special gift to you. I find in International Internet Chat Forum one another great Hungarian person. This man must be your relative because his name is Mr. Nagy Geci. So, I asked Mr. another Geci to write me down a few nice sentences in your beautiful languages. So, take it with love:

Davaj palinka! Csokolom a popsijat! Fejes Magdus, Debrecen.

Kind regards from Egypt, the birthplace of all civilisations:

Your truly best friend:

Mr. Ahmed

Miután a kis blogger kiröhögte magát, sanszos, hogy egy picit el is pirul, mert Mr. Ahmed nem csak naivitásban, hanem emberségben is felülmúlta.

Rejt még a nemzetközi net kalandokat, főleg ha kellő elmebeteg állaggal megadott partnert is kerít a kis blogger. Nincs is kulturáltabb időtöltés, mint izlandi nyelvű, Reykjavik városrendezésével foglalkozó blogon magyarul, Osama Bin Laden szakállápolásával kapcsolatos kommenteket váltani. Külön sharmot ad a dolognak, ha az egyik kommentelő Indonéziában, míg a másik USA-ban hosztolt szerverről teszi mindezt. Aztán ne lepődjünk meg, ha kifejezetten ijesztő e-maileket kapunk és nem .com, de még csak nem is az izlandi .is kiterjesztésről.

Előbb-utóbb a kalandozó kis blogger is elklikkel a kis blogok, ha nem az egész blogoszféra valódi értelméig. Ilyenkor mélységesen átéli önnön erkölcsi alsóbbrendűségét. Úgy érzi magát, mint egy Wermacht kiskatona 1941 végén a keleti fronton. Amikor egy ukrán falucska zsidó lakosságával kiásatták a saját sírgödrüket, majd pucérra vetkőztették őket. Az egyik szép, meztelen fiatal lány szelíden mutatta az ujjaival, hogy 24. Mármint, hogy annyi idős. Így hagyott utolsó üzenetet magáról, történetesen hóhérainak. A tűzparancs elhangzása után a kiskatona csak arra gondolhat, hogy lehet, hogy két héten belül beveszik Moszkvát, ha elkészül a Csodafegyver, akkor pár hónapon belül akár New Yorkot és Washingtont is üszkössé bombázhatják, de ezt a háborút erkölcsileg elveszítették.

Nos, a kis blogger olyan zónába lép, ahol rádöbben önnön értelmetlen léhaságára. Mélységesen elszégyelli magát és örül, hogy luk van a seggén, meg, hogy jó dolgában már ő se tudja, hogy milyen értelmetlen perverzségekkel ökörködjön. Mert, hogy ilyen, igazi gondja neki hála a jó istennek nincs.

Beleolvas a legemberibb, és egyben a legszomorúbb kis blogok világába, a beteg gyerek blogba. Ezeket a blogokat alig látogatják. Többnyire családtagok, jobb esetben ovis társak szülei, osztálytársak, vagy szakemberek. A kis blogger gombóccal a torkában szembesül azzal, hogy a remény hal meg utoljára. Műtétek, kutatási fázisban lévő gyógyszerek, fehér holló ritkaságú, csodával hatásos gyógyulásokról tájékoztató távoli honlapokra vezető linkek.

Ilyenkor, ha az ember nem tud semmi hasznosítható konkrétumot, a legjobb nem is kommentelni semmit. Az ócska közhelynek sok értelme nincs. A kis blogger talán egy valamiben segíthet. Ugyanis az ezt a posztot jegyző kis bloggert a Teremtő megajándékozta egy ritka tulajdonsággal: Laikusként is meglepően pontosan képes mentálhigiénés problémákat diagnosztizálni. Aki tőle is idiótábbul viselkedik a neten, az tuti, hogy elmeorvosi eset. Akadnak olyan véglény trollok, akik kommentjeikkel még egy beteg gyerek blogba is belerondítanak. Ilyenkor a JBQA-zás helyett sokkal hatékonyabb egy ízléses, emberi kommentet írni a szülők emberfeletti helytállásának méltatásáról. Minden jót kívánni a kis lurkónak, és a komment végén egyetlen félmondatban civilizáltan ajánlani a gusztustalan trollnak, hogy célszerű lenne egy mentálhigiénés szakembert megkeresnie, sokan vannak akár a neten is. Hiszen a sima megbotránkozást még inkább élvezné.

Hát, nagyjából ennyit. Hogy mi ebből a tanulság? A kis blogok adják a blogoszféra csendes, hallgatag többségét. Szinte észrevétlenek, ám ha valamiért érdekessé válnak, akkor pünkösdi királyként a maguk Andy Warhol-i 5 perc hírnevüket könnyen kiélvezhetik. Teszem azt, ha a blogunk fejlécére kihelyeztünk anyósunk aranyeréről egy fényképet, és az egészen véletlenül megtévesztően hasonlít II. Erzsébet Brit Királynő lesifotós által frissen lencsevégre kapott aranyerére, akkor nem kizárt, hogy a CNN.com-on találhatjuk a blogunkat.

De ami még ennél is fontosabb, kedves sztárbloggerek, kis bloggerek és kommentelők. Tiszteljük egymást. Provokálni ér, sőt (különben időjárás jelentést olvasnánk, nem blogokat), de indokolatlanul bántani nem. Mert ne feledjük, ami nektek csak egy blog, az lehet, hogy másnak az élet!

Kind Regadrs from Kis Geci

alias Styxx és még sokan mások:-)