A legutóbbi sportközvetítésünk után következzék hát egy újabb sportélmény, ezúttal Muhi az önzetlen beküldő.

Itt már egy-két riporter kolléga név szerint is szerepel, de remélhetőleg nem sértődnek meg, hogy bekerültek a kis Pantheonunkba :-))

Modoros sportkommentátorok, sportújságírók

 

Ha modorosságról van szó, gyakran előkerül Vitray Tamás és id. Knézy Jenő neve, nem véletlenül. Vitray puszta látványa is azonnali csatornaváltásra készteti az átlagos tévézőt, a néhai Knézy munkássága pedig akkora hatással volt a saját fiára, hogy bár többen reinkarnáció-hívők lettek, de a Duna Tv péntek esti NB1 közvetítéseit még véletlenül sem nézi senki. És akkor Hegyi Ivánt még nem is említettük, aki borzasztóan vontatottan, a mássalhangzókat jól hangsúlyozva beszél kétezredszerre is a Hidegkuti-Göröcs-Eusebio tengelyről, meg arról, hogyan szöktette príma mozdulattal Puskás a jobbfedezet helyén felbukkanó Jairzinhót az 1817-es Goncalves-kupán.

A sportszakemberek alapvetően két kasztra oszthatók: az egyik az adott sportágban dolgozik, a másik beszél vagy ír róla. Az utóbbi kategóriában megkülönböztethető az újságíró és a kommentátor. Őket vizsgálva lássuk tehát, mi fán teremnek a modoros sportszakértők.

 

Sportnapilap

Kis hazánk egyetlen valamirevaló sporttémájú sajtóorgánumában csak úgy tobzódnak az unalomig ismételt közhelyek, modoros megjegyzések, eposzi jelző, szókapcsolatok, miegymás. Valahogy így:

A mérkőzés kisebb incidenssel kezdődött: a lelátón felcsendülő rigmusok közt sajnálatos módon rasszista bekiabálások is hallhatóak voltak. Eme kis közjáték után megkezdődhetett az összecsapás. Eleinte lassan csordogált a játék, az első félidő derekára azonban megélénkült a mérkőzés: vendégbedobást követően Kovács II. került helyzetbe és ballal magabiztosan értékesítette a helyzetet. Az Egyetértés megérdemelt vezetése azonban nem tartott sokáig: Szabó iramodott meg a jobbszélen és tálalt középre pontosan, éppen az ott ólálkodó Nagy I. elé, aki közelről mattolta Szabó-Kovácsot. Az eredmény a félidőben már nem változott, 1-1-ás állással vonultak pihenőre a csapatok.

A második játékrész kezdetén ismét zörrent a háló, ezúttal a másik oldalon. Tetszetős Barátság-akciót követően Varga varázsolta Kis fejére a játékszert, aki 8 méterről a jobb alsó sarokba bólintott. A meccs hajráját nagyon megnyomták a mályvaszín-barnák, több alkalommal is tűzijátékot rendezve a hazai kapu előterében. Kiegyenlíteniük azonban nem sikerült, így a tabellán még lejjebb csúsztak és immár kieső helyen tanyáznak.

A meccs lefújását követően a csalódott drukkereknek „köszönhetően” parázs jelenetek alakultak ki a lelátón, de a biztonságiak hamar helyreállították a rendet.

 

Sportközvetítés

A V. és K. urak, na meg Vitár Róbert szellemi örökségén felnőtt sportkommentátoraink számára nem jelent különösebb nehézséget a modorléc megugrása, annál inkább a sallang- és közhelymentes, a játékot is élvezni engedő közvetítés. A következők bosszantanak leginkább:

 

* felbillent a pálya
* rendkívüli feszültség tükröződik az arcán, ami persze nem is csoda, ha figyelembe vesszük a tét nagyságát
* Les! Les, les, les, les, les.
* Rooney visszakocog, valamit mond magában. Angolul beszélők előnyben, de azt hiszem, mindenki számára sejthető, hogy nem a jókívánságait tolmácsolta a játékvezetőnek.
* Hercegfalvi láthatóan feldúltan fogadja a spori ítéletét, őszintén szólva én nemigen tudom, miért reklamál, tényleg nem tudom, mi szükség van erre.
* Mélységből indult, a partjelző sem lengetett.
* A bődületes erejű lövés valósággal szétforgácsolta az alumíniumot
* Rendkívül erős testfelépítésű játékos
* Hátvéd létére szélvészgyors
* Futballünnep
* Az álmok színháza (Old Trafford, a gyengék kedvéért)
* Jó iramú első félidőt láthattunk, változatos játékkal és sok történéssel, reméljük, a második játékrészben a gólokkal sem maradnak adósok a csapatok
* biztos vagyok benne, hogy szabálytalanság történt, igen, igen, most a lassításban is világosan látható, hogy a védő nem ért hozzá a labdához (közben a játékvezető úgy ítélte meg, hogy nem történt szabálytalanság), igen, nagyon érdekes eset, lesz mit elemezni a szünetben (ez a korán ítélő, a tévedését soha be nem látó riporter).
* az utóbbi időben védjegyévé vált jellegzetes gólörömöt láthatjuk tőle
* ízelítőt kaptunk küzdeni tudásból, lelkesedésből
* a belga tizenegy fáradt, fásult csapat benyomását kelti
* az egész csapatot mintha megbabonázták volna, úgy játszanak, már amennyiben ezt játéknak lehet nevezni. Persze Gerets edző nyilván vitatkozna ezzel a megállapítással.
* Ordító helyzetben lyukat rúgott
* De mint tudjuk, a pályán a bíróé az utolsó szó.
* Aurelio alkalmi partjelzővé lépett elő, hevesen integet, hogy Mineiro lesen kapta a labdát
* Nem idegen tőle az ilyen pimasz megoldás
* Ez a kapura lövés felszabadító rúgásnak is beillett volna
* Az ötösről az égbe lőtt
* Sarokrúgás! Ha jól számolom, a tizenkettedik a meccsen. Nézem itt a statisztikákat, amelyek a lelkiismeretes angol kollégák jóvoltából a rendelkezésünkre állnak, hát itt az áll, hogy utoljára 1989-ben játszottak olyan mérkőzést a legfelső osztályban, ahol a 47. percben már a tizenkettedik szögletre is sor került, nevezetesen a Derby County-Wimbledon meccsen.
* Alapvetően védekező beállítottságú játékos, de nem idegen tőle a támadó szerepkör sem.
* A labda felgyorsult a vizes füvön. (Lehet, hogy én vagyok hülye, de ha a szálló labda bármilyen borítással érintkezik, csak lassulhat. Tudom, hogy más szögben pattan fel, ha csúszós a fű, de akkor is lassul, nem gyorsul.)
* Hintába ültette a védőjét
* Három védőből is bolondot csinált
* Kétségbeesett becsúszással taccsra mentett

 

 

Még nyolc oldalt tudtam volna írni, de elfáradtam. További sportsikereket!
 

 Még egy kedvenc tőlem: kettészakadt a pálya, de legyen ennyi elég mára, zárul Tibi mókatára.