Na helló, szia, szevasz, van nálatok terasz? Csángó brékesek, szevasztok! Otthon szülő anyukák, szevasztok! Józsi korábban kellően kivesézte a családcentrikus nők témakörét, akiket úgy említ a szakirodalom gyakran, hogy szivolák. Ők azért hagyják a klasszikus női szerepet önnönmagukon manifesztálódni, hogy ezzel erősítsék férjük-urukkal való összetartozásukat, nehogy elmarja mellőlük valami vérmes kis picsa. Hiszen a mai világban nehéz már olyan gavallért találni, aki még tud udvarolni.
Definíció
Önképzés és mások oktatása
A születendő csöppség részére azonnal nevek után kutat. Ha a természetbe vonulás előtt legalább felhasználói szintű számítógépes ismeretekkel rendelkezett, akkor Excelben szűri le előbb a kereszténység előtt is létező magyar neveket, hiszen magyarok vagyunk, vagy nem? Esetleg melléjük veszi a Conan a barbár bármelyik epizódjában felbukkanó női szereplők neveit, majd ezeket az utolsó 5 év névadási adatai alapján növekvő sorrendbe rendezi. A legritkábbat, ami leginkább egy indonéz sziget vagy egy gyógyszer (jó esetben kúp) nevéhez hasonlít, kiválasztja, a listán szereplő következő három nevet pedig megjegyzi, hogy majd más anyukáknak ajánlhassa.
Ajánlja. Te sem akarhatod, hogy összetévesszék a gyereket kezdetű érvelését önmagával kicsit vitatkozva azzal zárja, hogy ilyen különleges névvel viszont fontos az első benyomás. Amelyet természetesen a megfelelő nevelés garantál, ehhez terhességének ötödik hetére beszerez a világon minden tudást, és a fennmaradó 35 hetet ennek továbbadásával tölti. Megtudhatod tőle, hogy a második trimeszterben csak piros ételeket szabad enni, a talpad idegvégződésein át minden fontos szerved elérhető, de ő mondjuk a fülcimpádon keresztül is tudja, ha akarod, megmutatja. (Nem akarod. Megmutatja.) Közben folytatja, nem jó, ha csuklasz, minden csuklásnál lecsöppen egy vér a szívedről, rá a gyerekre, vagy mittudomén hová. Alul már nem esik ki, azt biztos. Nem kedvelik a biológiai megközelítést, magát a „terhes” szót sem, hiszen a gyermek nem teher, hanem Isten ajándéka. Az állatorvosi megközelítést sem kedvelik, azaz a vemhesség, ellés és tőgy kifejezéseket ne használjátok a közelükben, illetlenség.
Szóhasználat és kényes témák
Habár egy részüktől korábban maximum azt tudtad meg, hogy ők ugyan nem szopnak*, mert az közönséges és megalázó, ahogy gömbölyödnek, egyre többet hallod, hogy mennyire jó Vincével, most kipróbálták hason is, csak előtte díszpárnákból ki kellett zsaluzni egy inverz terhes nő alakú öntőformát. Sokkal nagyobbakat élvez, és kipróbálták a popószexet is, hátha így rugalmasabb lesz az altája, és ezzel elkerülik a gátszakadást. (Nem kerülik el.)
Legitimációt érez arra, hogy a korábban szűk barátnői társaságban kitárgyalt témákat akár szülei, nagyszülei, és főleg vadidegen, életük hátralévő részében eredetileg még néhány alkalommal kúrni tervező férfiak társaságában hüvelyi higiéniáról, irrigációról, placentáról, nyákdugóról beszéljen, esetleg mutatja is, hogy mindezek nagyjából hol találhatók – amit elnézek, férfitársaim évszázados nyilvános faszigazgatásainak büntetését a kollektivitás szellemében vállalom.
(*: faszt)
Szülés és vonzatai
Na érjünk el oda, hogy megellik. Eljő az evangélium ideje, kijön a kis Sándor (végül ezt választotta, mert női névben különleges). Hónapokig tartó vívódás ér ezzel a végéhez, melyben először az otthon szülés, aztán a fürdőkádba szülés, majd az otthoni fürdőkádba szülés merült fel lehetőségként. A védőnő kiguglizása után kiderült, hogy vannak bábák is, majd dúlák következtek, végül 1-2 katmandui sámán. A megfelelő weboldalak magyarra fordíttatása után felmerült a vízbe szülés mellett a szentelt vízbe, vagy egyenesen Isten ölébe szülés, vagy egyből diplomaátvevő talárba, igazgatói karosszékbe beleszülés, az jó ómen.
Az ősanyák nem tudják előre, de én igen, hogy végül mégis csak a kórházi szülés mellett maradnak, hiszen ez TB-re ingyen jár, nem azért fizetek ennyi adót, hogy másra költsék (közös teherviselés és közjószág teljes meg nem értése). Természetesen itt két beikszelhető extra marad, az egyik az apás szülés (amit ő papás szülésnek hív), a másik a videokamerázás. Ezt beikszeli. Sándor születése után a gerlepár egymást már csak anyának és apának hívja, amelyre való rászokás egy esetleges (és szomorú) gyerMekhalál esetén nem fogja megkönnyíteni együtt maradásukat.
Innentől kezdve a piros ételt kell enni jellegű tézisek új sora jön, de immáron a gyermekre vonatkoztatva. A társaságban eddig kellemetlenül forgatott szex témát (hiszen többé jóformán nem szexel) felváltja a szoptatás. Nagyon bedagadtak a bimbóim, az egyik kicsit ki is sebesedett (WTF!). Ide tartozna az is, hogy nehezen jön a tejem, valamint az ehhez kapcsolódó üvegfúvási műremekek bemutatása, DE ez nem kerül szóba, hiszen az ősanyának mindig van teje. Természetesen jut apának és anyának is belőle. Sándor hagy. Isszák, mert ez természetes, nem találnak ebben semmi kivetnivalót. Egy mondat közepén előkapja az egyik mellét, amelyen a diszkréció jegyében falatnyi kis mellbimbóját figyelmességből 14 centi átmérőjű zalahús vagy parizer takarja. Nem csoda, hogy a gyerek mellészopik. Mindezt a korábban említett félidegen férfiak és nagyszülők társaságában.
Szembesíti az elbotlott anyákat
A vendéganyukák, akik egyenként és együtt is több gyereket neveltek fel és járattak egyetemre, itt megtudhatják, hogy mindent az elejétől fogva teljesen rosszul csináltak. És minden rendben a gyerekkel? – kérdezi, mert az ő tudása és jósnője számításai szerint már életben sem kéne lennie annak, aki előbb tudott beszélni, mint úszni, első három évében nem vitték fel 6000 méterre és nem lakott legalább egy hetet egy kőszáli sas fészkében. A rossz anyukák nem jól reszelték/darálták le a zöldséget, és eleve nem jó zöldséget, így nem indul meg a fogzás, az ínyzés, és egyéb, korábban felelőtlenül gusztusosnak vélt testrészek fejlődése. A gyermeknek értelemszerűen fogacskája, hajacskája van, meg kakikája, pisikéje. A bébikre ez nem vonatkozik, a gyerekek szara a bilikorszak alatt a legbüdösebb, ezt és kizárólag ezt nevezi a magyar nyelv „kakának”, á-val a végén. Pólyások és kamaszok csak simán szarnak.
Az ősanyának ez ügyben „csupán” a pelenkákkal szemben van averziója. No nincs szó ápolatlanságról, a társadalmi együttélés szabályait betartja, csak ő a szükséglet-kommunikáció híve: ő ugyan nem pelenkázza. Majd látja a gyereken, ha kell neki. Olyankor felkapja, és kiviszi a teraszra és eltartja messzire. Egy erről szóló dokumentumfilm néhány jelenete alatt 3x szart a parkettára ugyanaz a gyerek, tehát még kicsit under construction ez az évezredes módszer. De majd elkészül! A demokrácia sem tökéletes, csak annál jobbat még nem találtak ki. Ugyanezek az anyukák legalább 3, de – a józanész határain belül – maximum 27 éves korukig szoptatják mindhárom gyereküket.
Viselkedése falkában
Az utolsó 100 komment: