Ha jól látom, anyám jön lóháton!

Aki még nem látta, annak mindenképpen ajánlom Szomjas György Falfúró c. filmjét, szinte mindent elmond erről a generációról, hihetetlen pontosan adja vissza a késő-kádári korszak langyos hangulatát. Sokunk szülei és az ő baráti társaságuk az 1950-60 körül világra jött korosztályhoz tartoznak, volt honnan anyagot gyűjteni.

Ők már egy boldogabb világban nőttek fel, és nagy részük a mai napig nem tudja feldolgozni a rendszerváltást annak minden következményével. A kötelező oroszoktatás, annak az éreztetése, hogy a szakközépiskola befejeztével és a képesítés megszerzésével mindenki egy életen át azt fogja csinálni, amit tanult, nagy csalódásokhoz és kudarcokhoz vezetett.

No, de nem a szociológiai áttekintésre szeretném helyezni a fő hangsúlyt: ezek a -mára már- középkorúvá érett párok is megpróbálják élni az életüket, élvezni, amíg lehet. Mit írt róluk Blassius olvasónk legutóbb?

A PROGNÒZIS! Az köökemény! Taxi fodrász házaspárok azt hallgatják, faszinaknagybajusza van, öblöshangú nagydumás, a csaj meg 80-as évek sziszikeccses melírozott hajjal nyomja. ÜÜÜÜÜÜ! De utálom!

Bizony ám, apjuk Prognózist, Edda műveket (de csak az első két album, utána már szar), Hobót, Bikinit hallgat, anyjuk mondjuk Karthagót, Piramist meg Generált. Megjelenésüket már részben tárgyaltuk egy korábbi posztban, ám ezt kiegészíteném:

Apjuk kinézete:

• hosszanti csíkos atléta
• Senior melegítőalsó
• fémkeretes, szögletes szemüveg, lehetőleg barna lencsékkel
• autóstáska
• mokasszin (makkoscipő)
• ritkuló, ám vállig érő haj
• lógó bajusz

Anyjuk kinézete:

• melírozott, tupírozott haj
• válltöméses zakó
• cellkeretes szemüveg, minél nagyobb lencsékkel, esetleg lánccal nyakukhoz rögzítve

A modoros középkorú párok szabadidejükben:

• társasággal járnak a horvát tengerpartra, csomagtartójuk tömve itthoni konzervekkel
• szívesen járnak pecázni, szintén össznépileg, ilyenkor bográcsban halászlevet kotyvasztanak
• bár családi körben a 100 ft alatti made in the E.U. dobozos söröket fogyasztják, vendégség esetén beszereznek valami márkásabbat, pl. Gössert vagy Amstelt
• apjuk hobbielektronikus: tranzisztoros rádiókat szerel az erkélyen, terepasztalt épít (hogy az ötfős család ne férjen el a békási panellakásban), erősítőket rak össze, kedvenc zenéit VHS-kazettára másolja át, büszkén ülteti kedvenc fotelébe vendégeit és mutogatja nekik az 5.1-es hatást
• apjuk hobbiinformatikus: PC-alkatrészek mindenhol, a haverjaiaval mp3-as gyűjteményeket osztanak meg egymással, de soha nem jut idejük meghallgatni a zenéket, divx-filmekkel ugyanez a helyzet
• anyjuk Burda-szabásmintákkal szöszmötöl, tatárbifsztek- és fokhagymapartikat rendez a többi gyerekes családdal
• kedvenc filmjeik az Indul a bakterház és az Egészséges erotika

A modern felfogású gyermeknevelés és csődje:

Huszonegykét-évesen már megszületnek a gyerekek; szerelmük hajnalán fogadkoznak, hogy ők bizony soha nem fogják elkövetni szüleik hibáját, semmi tiltás meg verés, megengedő, liberális nevelés lesz, a végeredmény természetesen ennek az ellenkezője, pár év után kifogy a kezdeti lendület.

-Kisfiam, te játszva lehetnél öt egész nulla, erre itt ez a négyes meg ez a hármas matekból. Mi lesz így belőled, szarpofozó? A gimnáziumban a kitűnők közül így válogatnak!

-De Muter, a Müller Pistinek is hármasa lett, sőt...

-Engem a Müller Pisti nem érdekel, engem TE érdekelsz!

-Na ja, de hát nektek sincs diplomátok...

-Az teljesen más, egy teljesen más világ volt. Akkor tudtuk, hogy lesz másnap is munkahelyünk, hogy meg tud élni a becsületes melós. Szerettem volna persze én is továbbtanulni, de hát jöttetek ti, és akkor már nem lehetett.

Szerencsétlen szülő nyolc évnyi orosztanulmányai után sem oroszul, sem más idegen nyelven nem tudott megtanulni. 1990 után beiratkozik angol- és némettanfolyamokra, de képtelen a megszerzett tudást bármilyen életszerű helyzetben alkalmazni.  Gyermekét persze erőszakkal járatja különórákra:

-De Apu, én már angoltagozatos vagyok, nem akarok még németre is járni...

-Figyelj, ha nem jársz, akkor nincs karácsonyra mikrokapcsolós joystick a C64-hez, ilyen egyszerű. A német az meg ma már kell: bármerre indulsz Nyugat felé, azt értik, és a környéken is mindenki azt beszéli. Angliába meg Amerikába nem jut csak úgy el az ember.

-De hát te sem beszélsz semmilyen nyelvet...

-Az teljesen más. Nagyon szerettünk volna angolul meg németül tanulni, de nem lehetett. Nektek meg most még könnyű, mi már nem tudunk megtanulni.

Külföldön - bárhol is járjanak - mindig a gyereket küldik ki a benzinkútra:

-Fiam, fizesd már ki a benzint, meg kérdezd meg, hogy tudnak-e kölcsönadni egy vízszintmérőt.

-De Fater, nem tudok horvátul, hogy kérdezzem meg?

-Bánom is én, ti beszéltek nyelveket, próbálkozz németül vagy ilyesmi. Tessék, vegyél magadnak egy Mars-szeletet.

Hát igen, vannak ilyen kettősségek, amiket a gyermek még 10-20 év távlatából se fog fel. Reméli, hogy ő majd jobban csinálja, de aztán valószínűleg ő is újra és újra ugyanazokat a hibákat követi majd el.

Biztos jönnek majd még ötletek, egyelőre ennyit sikerült összehozni. Elég hálás téma :-)

Valóban, görög volt a falóban!