Modor Tibi nagyon szeret trécselni, diskurálni. Munkahelyén, műanyag kávéspohárral kezében gyakran megállítja manírozott kollégáit:

-Állj meg egy szóra, vándor! Adjisten szakikám, mi jót csinálsz?

-Halihó, Tanár úr! Csak álldogálok, jótállok magamért, höhöhö. Várom a csipet csapatomat.

-Nahiszen. És hogy van a kiscsaládod, felesleged?

-Hát, valakinek egészsége van, nekem feleségem! Viccet félretéve (Spaß beiseite), jól megvagyunk az oldalbordámmal, gyerkőcök is tanulnak. Na meg csavarognak, folyton nyúznak, csak úgy játszásibúl.

-Istenkém, ez már csak így van. Nálam is asszonypajtás egyszerre dolgozik meg írja a diplomamunkáját... mi mást tehet az ember lánya? Pedig hát - közgazdászokkal Dunát lehet rekeszteni.

-Bion bion, alakul a molekula. Kell az a diploma. Én azt mondom, a diploma kell meg a nyelvek. Főleg az angol, és mostanában az orosz. Egy tíz évet nem adok rá, és hálóval fogják fogni az oroszul beszélő külkereskedőket.

-Eddig és ne tovább! Én anno decibel a plósagyot is áttettem egyes szám második személybe... na de kartács, a távozás mezejére lépek. Minden jót!

-Reméljük a legjobbakat! Nejednek pedig kéz- és lábtörést az államvizsgához!

-Gondom lesz rá!

Tibi pedig sugárzó arccal, ruganyos léptekkel vonul vissza asztalához, és azonnal papírra veti a hallott kulcsszavakat... :-)