Még hogy mi lennénk rasszisták vagy kirekesztők? Most komolyan? Ez szamárság, ahogyan a rasszizmus is szamárság, nem csak a vádja.

Ha a népek olvasztótégelye Amerika, úgy Magyarország még annál is inkább olvasztótégely.

Ez a nemzet lenne kirekesztő, amelyik a világon a legbefogadóbb? Aki két generációig nem tud úgy visszamenni, hogy ne találjon "idegen" származást?

Nézzetek csak szét: valódi szivárványnemzet a miénk. Aranyszőkék, lenszőkék, őszek, kopaszok, mákos hajúak, szőkésbarnák, gesztenyebarnák, vörösek - sőt, még sötétbarna, fekete hajúak is vannak, akik végül is valahol magyarok. Hullámos, egyenes, göndörkés. Milliónyi szemárnyalat: azúrkék, zöldeskék, sötétkék, gesztenye, hazel, szürkés, világosbarna, foszöld - mi több: még barna szemű magyarok is akadnak, és senki, de senki nem vonja kétségbe igazán magyarságukat.

Itt kirekesztés? Ahol békében megél egymás mellett kun, jazig, palóc, kumán, hajdú, cívis, matyó, pota, csallóközi, viharsarki, göcseji, jász - nem nézzük, hogy ki a budai, ki a pesti -, és egy Diósgyőr-Kazincbarcika-ellentét is legfeljebb a barátságos cukkolásig fajulhat csak el.

Hogy ne tudnánk összefogni? Hogy két magyar, három vélemény? Hogy idegenben is csak egytől óvakodj, a magyartól, mert az hátbadöf? Vágyvezérelt gondolkodás nemzetünk rosszakaróitól, akik már ugrásra készen várják, hogy mikor vehetik át a Föld leggazdagabb víz- és termőföldkészletét. Amikor a külső-belső ellenség - uzsorások, kufárok, markecolók, hazaárulók, újságírók - fúrják-tépik hazádat, akkor valahogy elsimulnak az ellentétek. Ott hatalmas egység kovácsolódik pillanatok alatt, és ez valakiknek valamiért nagyon nem tetszik...

Itt az idegen ajkút is mindig szeretettel fogadták, hiszen adott a nemzetnek, dolgozni jött. Számtalan, messziről jött, fura nyelvezetű, szorgos nemzetség talált itt új hazára: gondoljunk csak a donausvábokra, a szászokra, braunhaxlerekre vagy a cipszerekre. Kiváló magyarokká váltak mind, kivéve a szászokat.

Vallási ellentétek lennének vagy ellenségeskedés? Legfeljebb olyannyira, mint a matek- és az angoltagozatosok között. Csak némelyek az egészséges sportszellemet összekeverik a gyűlölettel, mert folyton áldozatokká kívánnak válni. Nézzetek csak körbe: katolikusok, reformátusok, evangélikusok, unitáriusok, szombatisták, görögkatolikusok - és mindannyian csak egy, ugyanazt az Istent imádjuk!

Hogy csak az árkokat ásnánk, szekértáborokra szakadtunk volna, apa és fia fordultak volna egymás ellen? Röhejes vád. Az én baráti körömben aztán tényleg mindenféle akad, a politikai radar összes szegletéből: fidelitasos, IKSZ-es, KDNP-s, fideszes - de ugyanígy békében megférnek közöttünk bohó jobbikosok, öreguras MIÉP-esek, nyakas FKGP-sek, cívis ős-MDF-es harcosok, és az MNA-s, Magyar Hajnal-os haverokat sem közösítjük ki csupán azért, mert kicsit másképp gondolkoznak rólunk és az országról. Miért utálnék egy másik embert, csak azért, mert nem ugyanarra a pártra szavaz? Ettől még mindannyian közös nevezőn egyetértünk abban, hogy a bukott baloldalnak soha nem szabad újra hatalomra kerülnie.

Ilyenek vagyunk mi, magyarok. Sokfélék. Honfoglalók, messziről jöttek és kevertek. Földművesek és értelmiségiek. Munkások és szolgáltatóközpontosak. Kövérek, soványak, alacsonyak, magasak, diplomások és szakmunkások, szőkék és barnák - de mindenekelőtt európaiak, fideszesek, fehérek, keresztények és emberek.

Mi lennénk rasszisták?