Szurkolóbűnözés

2013/09/22. - írta: Modor Tibi

Kedves Olvasóink!

Többen jeleztétek, hogy annyira jó focis témájú cikkeket írunk, hogy szívetek szerint csak a labdarúgásról olvasnátok nálunk (még többen meg azt, hogy nem, de őket leszarjuk) - namost ezt maradéktalanul nem tudjuk teljesíteni, de igyekszünk továbbra is szállítani a minőségi és élvezhető sportos tartalmat. Az országban ugyanis mindenki egyre jobban hiszi, hogy ért a szurkoláshoz, a stadionokhoz meg a futballhoz, de igazából csak a pofázáshoz ért.

Én szerencsére viszont tényleg értek a focihoz (óh, boldogtalan kilencvenes, nőmentes tizenévek: hétközi forduló, ingyenes MTK-meccsek, szombaton nagycsapat, vasárnap kiscsapat), úgyhogy ma megint el fogom nektek mesélni, hogy ez valójában hogy van.

-Találós kérdés: a magyarok többsége gyűlöli és lenézi őket, de egyben retteg tőlük. A Kádár-rendszerben még úgy-ahogy kordában tudta őket tartani a rendőrség és az állam, de a rendszerváltás után egyre jobban elszabadultak. Csapatosan támadnak, rongálnak, zajonganak, többen mennek egyre, fosztogatnak, ingyen utaznak, megverik a kalauzt, félelemben tartják a többségi, békés társadalmat. Dolgozni nem szeretnek, rendszerint bűnözésből, seftelésből tartják el magukat. Beszólni nekik nem mer senki, a járókelők csak csöndesen lehajtják a fejüket, ha ilyesmit tapasztalnak. Inkább állatok, mint emberek: vitára, párbeszédre, érvelésre képtelenek; előbb ütnek inkább, ha valamit nem értenek. Követelőznek, mintha nekik bármi is alanyi jogon járna.

Kik azok?

-Válasz: a szurkoló, természetesen. Pontosabban: a MAGYAR szurkoló, de annak is csak egy kis, zajos hányada, a többség valójában korrekt, csöndes, békés, csak már nem mer kimenni a lelátókra a szurkolói terror miatt. Pedig lennének többszázezren a stadionokban, amiket nehogy felépítsünk. Egyébként nincs még egy ilyen ország, ahol állami pénz menne stadionokra - kivéve Németországot meg az USA-t meg a többit, de ott más a helyzet. Ott nincs Pető Intézet.

Miért gyűlölik annyira a magyar szurkolót?

Persze, mindig megvolt a békés, kispolgári, szolgálati panellakásos-szódásszifonos-ikervonalas társadalomban az idegenkedés a hangos drukkerektől: Minek jár ez a meccsre, csak hogy a Brezsnyevet szidja? Az ötvenes években a kettősrangadókon, ha csak a szája mozgott valakinek, már vitték a meseautóval, az ember úgy kapott a fradiszalámival, hogy ott helyben behugyozott...

De azért ez csak egyfajta lenézés volt, kisebb mértékű hibáztatással és rágalmakkal, mint később. Általános, megvetett bűnbak.

A 90-es években aztán beindult a szervezett szurkolói élet: a szotyizók után jöttek a nyugati-külföldi mintára transzparensek, nevek, stílusok mögé tömörülő csoportok, üzengetés, 3. félidő, fórumok, telefonszámcserék, iWiW, Facebook. A következő talán az ask.fm vagy a LinkedIn lesz, ki tudja.

Na de még sokáig nem volt igazán közellenség így sem a magyar ultra és huligán, bár az 1997-es, Magyarország-Svájc mérkőzés és a három nagy fővárosi tábor szövetsége már akkor biztos sokak szemét szúrhatta. Már megint szétverték a metrót a fradisták, az újpestiek megint téglát dobáltak a pályára. A BVSC-pályán, a lefújás után összeverekedtek a kispestiek meg a lilák. Az újpestiek meg a miskolciak Diósgyőrben estek egymásnak. - lehet szörnyülködni, unottan legyinteni, ezek már csak ilyenek, jajistenkém. Érdemes az ilyesmit bizonyos keretek közt a felszínen lebegtetni: a társadalom így majd legalább mást utál, úgyse érti, de addig se beszélnek másról.

Ez egy kellemes helyzet volt úgy sokaknak: ezért nem járnak az emberek, családok meccsre, Nyugaton már megoldották (kivéve akkor, amikor néha megölik egymást, de ezek elszigetelt esetek úgy kéthetente), másra kell a pénz, Belgiumba-Ciprusra-Izraelbe ki lehet közvetíteni a játékosokat így is, tippmix néha mehet, stb. stb.

2006. Az idillnek vége: az addig egymást verő, a készenléti rendőröknek ideális gyakorlási lehetőséget biztosító csoportok hirtelen összeállnak, és világraszóló botrányt csinálnak az éppen uralmon lévő kormány ellen.  Közvetetten meg is buktatják. Elhiszem, hogy ez sokaknak tényleg nagyon fájhatott: az egymást maró, cséplő nácik hirtelen új, közös ellenséget találtak. Ezek kibékültek, bazmeg. /On a personal note: én megértem a dühöt, ami egy MTK-szurkoló lelkében fortyog - amit a 90-es években átéltek magyar pályákon, hát igen. Az nem mindig volt szép./

Kikapunk Romániában 3:0-ra, a csapat legjobbja így is Bogdán? A sajtómunkások az elvárt magyarfoci-gyalázás és stadionozás után villámgyorsan új bűnbakot találnak: természetesen a magyar szurkolókat. Ők barátsággal várnak, mi mégis petárdázunk meg gyalázkodunk. Hátat fordítunk a barbár türannuszokról szóló szép, lelkesítő indulónál, esküszöm, szégyellem magam, hogy magyar vagyok. A frankót megmondani kívánó, félművelt kisemberek lepik el a szurkolói fórumokat, ahol úgy gondolják, hogy most akkor ők beszólnak. Az igazán bátor ember nem az, aki odaáll egyedül és megvédi magát, nem. Az igazán bátor ember az az, aki névvel-arccal beszól a csatárysta szurkolóknak, és nem fizikai erőszakkal, hanem a törvény erejével győz le. Beperel, feljelent, rágalmaz, halálba hajszol. Sajtóhír: a magyar szurkolók szétverték a vonatot, az ablakokat is bedobták belülről, lehugyozták a romagyerekek iskoláját. Mindenki gyanakvás nélkül, azonnal bekajálja, hogy tényleg így volt.

A jó szurkoló tényleg nem ilyen. Ilyen szurkolókra nincs szüksége az egyesületeknek, hiszen nagyobb kárt okoznak, mint amennyi jegybevétel egyáltalán lenne (bár úgyis csak belógnak, főleg Diósgyőrben). Piróznak, üzengetnek, teljesítményt várnak el, az évente leutazott többezer kilométerért meg valamiféle elismerést. De miért kéne az a játékosnak meg az egyesületnek? Csak kellemetlenség, pluszteher, pluszköltség - rendőrség, biztosítás, rendezők, büntetések. Nem kell neki a modern foci, hisztispicsák.

A magyar ultra néha furcsán reagál. Hadat üzen neki a vezetőség, az MLSZ, a válogatott - ő meg megsértődik, és nekiáll sztrájkolni, vagyis ezentúl nem jár meccsre. Jól kibaszott velük!

A jó szurkoló fizet. Előre, egész évre, bérletet. Ül rendesen, fogyaszt, tagságit, ajándéktárgyakat vesz, büfébe jár, prémium accountja van az egyesület honlapjára nemingyen, elismeri és szereti a befektetőt. Ha kikap a csapat, akkor is ütemesen skandálja ülve, hogy "gyerünk, gyerekek - ország veletek!". Felfújható, tapsolós lufival szurkol, halkan dudál, vicces kalapot és parókát hord, arcot fest, megiszik 1-2 sört műanyag pohárból, csöcsös képekkel bármit el lehet neki adni. Ünnepli a veszteseket is, az ellenfelet udvariasan megtapsolja, a vitatható ítéleteknél kicsit felmorajlik. Jó szívvel fogad bármilyen jöttmentet a csapatába, hiszen ez az egész a fociról szól, a játék szeretetéről - most miért nem mindegy, hogy hol nevelkedett, melyik országban vagy egyesületben, ha most nálunk játszik? Egy profi futballistának ez a dolga.

Ma megint nagy a baj: Fradi-Újpest lesz a Népstadionban, és ezek az állatok mégiscsak kimennek vagy huszonnégyezren. Igaz, tegnap a Paks fővárosi vendégjátékán is hatalmas volt a hangulat (bár sajnálatos módon politikai felhangoktól sem volt mentes), de azért ez a mai majdnem-örökrangadó mégis csak aggodalomra adhat okot. Az ember már-már azt hinné, hogy okos publikációival elveszi az emberek kedvét a meccsrejárástól, de most mintha tüntetőleg mennének ki ezek a zöldmajmok. Meg a lilák. Pedig miattuk nem járnak már az emberek meccsre! Vagy pont most már tényleg csak a boldog, háromgenerációs családok mennek ki. Tehát akkor mégis kell új stadion? Vagy nem? Annyira össze vagyok zavarodva. Á nem, javíthatatlan sajnos ez a nép, a hülyeségre, arra vevő. Sose tanul...

Meg különben is, mi szükség van erre a gyűlölködésre, megosztásra? Miért nem jöhetünk csak úgy ki egymással? Hülyeség ez az egész, hogy társadalmi osztályok, városok, kerületek, svábok, zsidók, kunok, történelem, hagyományok, vallás, egyházak. Hiszen már úgyis csak egy, csodálatos lobogó alatt egyesültünk mind: ez pedig az EU szemre is tetszetős, kék alapon sárga csillagos zászlaja. Miért nem mehet ki az egyszeri játékos büszkén, félelem nélkül a pályára, hogy ne kelljen rendőrökkel edzenie (mármint a rendőrök nem edzettek, ők csak ott voltak felvigyázni), a szurkoló meg csak játékért menjen ki, és igazából azt se tudja, hogy melyik is a csapata és miért? Mint egy iskolai bajnokság, ahol még az osztályokat is kicsit összekeverik, hogy ne legyen klikkesedés, acsarkodás.

Mindegy, akkor legalább zárjátok le az egész várost, hadd utálja megint mindenki kicsit a szurkolókat.

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.