A nőtartásról - dióhéjban

2013/07/20. - írta: Modor Tibi

Aktuális kis összeállításunk azoknak készült, akik mostanában adják fejüket a nőtartásra, illetve esetleg megszolgált, ódivatú feleségük helyett frissebb, korszerűbb asszonyt terveznek beszerezni.

Divatok-hóbortok jönnek-mennek, az idők változnak. Ki emlékszik ma már például a tamagocsira, a kvarcjátékra, a pár év után eldobható dobermannokra vagy a légtalpas cipőre? Ám nőt tartani ősidők óta bevált, kedvelt, egyszerű időtöltés minden embernek; társadalmi, felekezeti, származásbéli hovatartozásra való tekintet nélkül.

Nem csoda: a nő örömmel elvégzi a számunkra méltatlan, időrabló és kényelmetlen házimunkát: mos, főz, takarít, bevásárol, vasal, emlékeztethet lényegtelen eseményekre, mint pl. a szüleink házassági évfordulója, ideig-óráig szórakoztató társaság lehet - és ha kedvünk és hangulatunk is éppen úgy tartja, akár meg is baszhatjuk őket. Természetesen pénztárcánktól, ízlésünktől és az aktuális trendektől függően folyton változhat aktuális nőnk főprofilja: sokan a hasznosságot (háztartás), némelyek a külcsínt (összejöveteleken dekorációnak), mások az élvezhetőséget (szexpartner, esetleg családalapítás) helyezik előtérbe.

Az érme másik, ún. flipszájd oldalán másfelől a nők meg nem értése, a mostoha körülmények között történő nőtartás és az ebből fakadó gondok egyidősek az emberiséggel. Sajnos folyton hallani férfiakról, akik rosszul tartják, kínozzák, bántalmazzák nőiket - mások pedig éppen abba a hibába esnek, hogy egyenrangú félként próbálnak bánni velük, és ezáltal egy tiszteletlen, követelődző, kezelhetetlen, méregdrága koloncot kapnak a nyakukba, amitől aztán csak nagy nehézségek és anyagi áldozatok árán tudnak megválni - ha egyáltalán sikerül. Holott, ha körültekintően választjuk ki és megfelelően tartjuk nőnket, rendesen ápolgatjuk és törődünk vele, csodálatosan meg tudja hálálni a gondoskodást - akárcsak egy tetszetős, trendi szobanövény vagy ikebana.

Tehát: mindenképpen mérjük fel lehetőségeinket, és ne csak a beruházási, de az általában aránytalanul és előre felmérhetetlenül magas üzemeltetési költségeket is tervezzük be. Ellentétben a szokványos tárgyi eszközökkel, a nő értékét általában nem lineárisan, hanem teljesítményarányosan írjuk le. Emlékezzünk, hogy az asszonyt először MINDIG beruházásként (T: 161) könyveljük le, és csak utána vezessük át a tárgyieszköz-sorra - még akkor is, ha rögtön, már az átvételkor használatba vettük! Másik lehetőség (amennyiben nem tenyész- igás- vagy hasonló erőforrásnak szánjuk, hanem csak kedvtelésnek) a készletként való feltüntetés: ilyenkor általában a 242-es számlaosztályra (hízók) könyveljük.

Nagyon fontos: amennyiben befektetést tervezgetünk, a legritkább esetben térülhet csak meg a nővásárlás (nőszépségversenyeken elért dobogós helyezés, üzemszerű bérbeadás, filmforgatások, stb.), de ilyenkor kiemelt kennelek válogatott almából érdemes válogatni, amit sajna csak kevesen engedhetünk meg magunknak. Válasszunk inkább valami bevált, unalmas, de biztonságosabb - és a Nemzet szempontjából is hasznosabb - portfóliót: kamatozó kincstárjegy, magyar államkötvény, bankbetét. Üzemszerű bérbeadás esetén ne essünk a mohóság hibájába: a túlzott exploatáció sajnos visszafordíthatatlan károkat okozhat a nő szervezetében, értékvesztését exponenciálisan felgyorsítja. Hagyjunk legalább 1-1 napot a fokozott intenzitású, fárasztó munkaórák között regenerálódásra. Higgyük el, megéri!

No de elég a száraz módszertanból - mi az ipari nőtartás helyett inkább a házikedvencként, hobbiból tartás mellett szeretnénk érvelni, hiszen több jogszabály ezt diktálja - ráadásul jóval emberségesebb, és egy társadalomról is leginkább ez árulja ez a legtöbbet, hogy hogyan bánik asszonyaival. Pár praktikus jótanács ide:

Etetésnél legyünk következetesek: a napi 2-3 étkezés sok fehérjével, némi zsírral és szénhidráttal teljesen megfelelő. Ahogy minden házikedvencnél, itt is sajnos sokan hagyják magukat a bánatos tekintetektől vezérelve félrevezetni, és nőiket a szükségesnél több édességgel, értéktelen rágcsával etetni. A családban mindig beszéljük meg, hogy ki felelős a napi etetésért, és ne higgyük el az éhségről szóló asszonyi panaszokat, ha esetleg kora reggel már kapott a család más tagjától enni!

Elhízás ellen nőnket járassuk sportolni: a klasszikus apportírozás ma már időigényes és kicsit ciki (legfeljebb ha van rá személyzet), inkább futtassuk vagy küldjük fitneszklubba. Ezáltal még hosszú évekig megőrzi frissességét és rugalmasságát.

Öltöztetésnél is nagyon fontos a rendelkezésünkre álló keret: de azért igyekezzünk ízléses, kurrens termékeket választani, hogy ezáltal se lógjunk ki egyes illusztrisabb társaságokból. Céges családi napra, fogadásokra is körültekintően válasszuk meg asszonyunk öltözetét: ne sajnáljuk ilyenkor a dollárokat, forintokat - hiszen jobb benyomást keltve hosszú távon kifizetődő a beruházás. Otthonra természetesen bármilyen használt rongy megteszi.

Egyszóval: tiszteljük és szeressük az asszonyokat! Túlnyomó többségük húsz-harmincéves kora fölött igenis jóval több kifejezést tud felismerni az általánosságban használt "sicc", "gyere ide", "mosd ki"-bermudaháromszögnél. Beszéljünk hozzájuk, becézgessük, nevettessük meg őket, hadd higgyék, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi! A gondoskodást, szeretetet minden nő meghálálja idővel, és remélhetőleg előbb-utóbb gyönyörű fiúgyermekekkel ajándékozza meg urát.

A poszt írása közben nők nem lettek bántva.

4 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu