A dagadtak társadalma, avagy tovább már ne fogyjál

2012/09/09. - írta: Modor Tibi

 

-Olyan sápadt meg beesett az arcod, ez már egészségtelen... nekem azért jobban tetszettél olyan mokányabban. Tiszta csont és bőr vagy, minden rendben van? De tényleg? De tovább már ne fogyjál! Ez tuti anorexia vagy valami hasonló lelki eredetű étkezési zavar. Szerintem menj el orvoshoz, tiszta eres már az alkarod is, ez nem normális. Szinte szétpattannak, szerintem a vérnyomásoddal is gondok lehetnek.

Igen. Egyél, igyál, zabálj, majszolj, rágcsálj, nyelj - még-még-még. A kis pufókság a jólét, az egészség, a jovialitás maga. A szeretet és a boldogság manifesztálódása, a nyugalom. Kapjál még be egy falatot, repetázz, vacsora előtt még kis ropi vagy mogyi - iszogass is közbe-közbe, lehetőleg kis gyümölcslevet, hiszen az egészséges, jót tesz a fogaknak is (nincs benne cukor!), tiszta vitamin, a 100%-os gyümölcslé meg annyira 100%-osan természetesen eredeti. Reggelire kurvára egészséges és tápláló továbbá a müzli meg a zabpehely, finom lekváros-nutellás kenyér - tudjátok, a reggeli a nap legfontosabb étkezése! Reggelizz úgy, mint egy király - ebédelj úgy, mint egy blogger, és vacsorázz úgy, mint egy pauper. Hiszen ha nem fogyasztasz elegendő szénhidrátot kelés után, cukorbeteg leszel, gyomorfekélyt és perforált vakbelet kapsz - és ébredés után félórán belül mindenképpen reggelizni muszáj. Én anélkül nem bírom elindítani a napot sem. Azért kell reggelire a sok szénhidrát, mert akkor jobban tudsz majd figyelni a munkában is, na meg egy egész napod van rá, hogy lemozogd a sok energiát.  Aztán tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora - meg hát kis rágcsa közbe-közbe.

Megdöbbentő tények: nem csoda, hogy Magyarországon ma hárommillió kisiskolás éhezik és megy korgó gyomorral az iskolába - ahelyett, hogy tápláló mézes-vajas kalácsot és bőrös-langyos kakaót kapnának, ahogy mi régebben. Mi aztán a slagból is megittuk a vizet, és mégis itt vagyunk, lett belőlünk valaki. Ezek meg ájultan esnek ki a padból a Miniszterelnök Úr beszéde alatt az éhezéstől, a pedellus kaparta őket össze. A zsír életfontosságú a szervezetnek, hiszen az viszi be a vitaminokat. Ezért eszem zsíroskenyeret és ezért sütök mindent természetes disznózsírban, pörccel. Egyél mellé omlós, lágy fehér kenyeret, tunkoljál, mert különben megfekszi a gyomrodat. Azért kellett a Lacikát is az intenzívre vinni, mert üresen ette a szalonnát kétévesen, kenyér nélkül. Nem eszel főzeléket? Az pedig kibaszottul egészséges, abban van a vitamin: a habarásban meg a rántásban főleg. Krumplistészta, sztrapacska, sonkás tészta, tejfölös tészta, diós tészta, mákos tészta, vajas zsömle. Egyél mellé még kis kenyeret, a szöllő meg a dinnye mellé is, (várjál, Tom) szelek.

A rokonság aggódik. Lefogyott. Sovány, kórosan sovány, ez már nem áll jól neki. Egy nőn lehessen valamit fogni, real women have curves - egy pasinak meg igenis kell a kis pocak. Nem véletlen, hogy régebben is mindig a soványak haltak meg legelőször. Ha lefogyott, akkor tuti valami nincs rendben az önértékelésével. Hiszen nekem így is tetszel! Sőt, csak így tetszel! Anyagilag minden rendben van nálad? Beteg vagy? Rákos vagy? Azok soványak általában. Halálfej, Old Death, kiállnak a bordáid, szinte KILENGENEK. Tanuld meg elfogadni, szeretni saját magad! Semmi manorexia meg bulémia, kösd meg a belső békédet. Ez neked jár. 

És nem, nem érdekli, konkrétan leszarja, hogy közben negyvenes a karod, százötven kilót húzol fel vagy esetleg maratont futsz. Az élsport káros, a sport káros. Túlhajtod magad, az a szegény futballista gyerek is, meg az a másik... azt meg leszúrták. Az élsport veszélyes. Persze én is tizennégy évesen kétszázhússzal nyomtam fekve, de aztán jött az a fránya deréksérülésem, na azóta sajnos csak zabálni, inni meg dögleni tudok a tévé előtt. Rotty, böff.

 

Mi lenne, ha megfordítanánk, és kicsit a túlsúlyosokért aggódnánk hangosan családi rendezvényeken?

Jajj, de csúnyán kikerekedett az arcod! Teljesen máshogy nézel ki, mint normálisan, te. Minden rendben van nálad lelki és anyagi téren? Miért nem eszel rendesen? Tovább már ne hízzál, te. Nekem soványan jobban tetszettél. Tudod, milyen egészségtelen ennyi túlsúlyt magadon cipelni? Gondolj bele, plusz 10 kiló az olyan, mintha tíz liternyi kartonos vagy zacskós tej mindig ott lötyögne az oldaladon, tényleg jó ez neked? Visszeres lesz a lábad, a májad-szíved elzsírosodik, a légzésed egyre nehezebbé válik, integetőhájad alakul ki a felkarodon, nem tudod begombolni a nadrágodat, egy kiadósabb ebéd után zihálsz és gyöngyözik a homlokodon az izzadság, büdös vagy, és senki nem akar majd veled kúrni.

De nem, ilyenek nem fognak elhangzani. Lesz viszont helyette totyogós-tyúkanyó nagymama (Mama helyén marad), pocakos apukák-nagypapák, kockáshason viccelődő és Epic Mealtime-ért rajongó nyamvadt tizenévesek, koktélozó úszógumis tinilányok - és leves (a süreje!), repeta, pörkölt, tészta, krumpli, rántotthús, torta, zserbó, dobostorta, fagyi, kóla, ropi, gold fischli, pattinka, fanta, sprite, csipsz, egészséges majonézes-kristálycukros saláták, sós mogyoró. Utóbbi nagyon jó a szívnek, most olvastam! Azt is olvastam, hogy napi egy pohár sör meg bor jót tesz, ezért iszom minimum tízet! És az okoskodás, a felelősség elhárítása, a mindenkinél mindent jobban tudás.

Én edzeni, súlyokat emelgetni, hülye vagy? Látnád, mennyit rohangálok egész nap - kilÓmétereket - , állok a pultban, cipelem azt a  kibaszott sok könyvet - szerintem ezek a felpumpált gyúrósok meg se bírnák mozdítani. Annyi kalóriát égetek egész nap, te, járok bevásárolni, trógerolom a cekkereket, viszem a gyerekeket, emellett még edzeni? Nem is értem, miért nem fogyok. Mondjuk ilyen kemény fizikai munkához kell a súly meg a kalória. Nekem eleve ötven kilóval többet kell eltartania meg vinnie a lábaimnak, mint neked, tehát alsóhangon sokkal több energiát égetek, ha úgy vesszük. Kvázi ennyivel erősebb vagyok, mint te. Meg azért 100 alá nem szeretnék menni. Nem mintha tudnék. Tessék, egyél kis zsírégető-ápdét pacalt még, höhhö. Ezek átbasszák a népet, szart sóznak rátok, ezek meg tízszer annyiért megveszik, hogy majd attól jól lefogynak, haha.

Szerelem, párocskák, összeszokás, összehízás, együtthízás, főzőcskézés, éttermezés, közös ivászat, közös nassolások. Nekem így is tetszel. Nekem ÍGY IS (?) te vagy a legszebb. Imádom Őt meg a kis pocakját! Love handles.

Valamiben úgyis meg kell halni, hát nem? Inkább legyen boldog ötven évem, mint kínkeserves hetven. Nem is tudjátok, milyen örömöktől fosszátok meg magatokot. Amúgy a kerekegyházi nagyapám is egész életében mindennap megevett kenyérrel egy oldal szalonnát, aztán 98 évesen esett a fejére egy tégla... 

264 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Ver Sacrum 2012.09.11. 21:43:48

Integetőháj :) és még mongyák, hogy a modoros nem a régi...

KürtiT (Tromb74) 2012.09.11. 23:18:49

@vészmadár (pica pica): Nemá, a bajainak is van passzírozott változata, egy világ omlott össze bennem?
Na de ez eljátszható még birkapörkölttel, gulyáslevessel vagy bármely, eredetinek mondott magyar étellel, a pálinkafőzésről nem beszélve.

Egy cimborám, aki komolyabban is foglalkozik a témával, egy öreg halászlé főzőtől - aki véletlenül nem volt modoros - azt a könnyen elfogadható magyarázatot kapta, hogy ezeket az ételeket a halászok, gulyások, pásztorok éppen úgy és abból készítették, ami kéznél volt.
A drágább halakat eladták, a marha és birka értékesebb részeit meg másra használták fel. Tehát volt ott passzírozás, felütés és mindenféle egyéni megoldás, amiről talán jobb ha nem is tudunk.
Magyarán manapság az egyetlen ésszerű kritérium, aminek meg kell felelni tradicionális ételeink elkészítésekor az, hogy jó legyen az íze.

Brother Love 2012.09.12. 07:37:26

@Boban: Ó, az én édesanyám ugyanígy tukmálja a különféle sütiket: Tomikám, egyél ebből a finom almáspitéből, ez volt a kedvenced! (Ja, kb. nyolc éves koromig, ma már rá sem bírok nézni. Eljutottam odáig, hogy ezt már meg is mondtam, de semmi eredmény: mindig kapunk a finom almáspitéből...)
Mindehhez jön a nem kevéssé modoros okfejtés, miszerint egy jó házi süteményt (felénk: tészta) semmilyen cukrászsütmény meg sem közelíthet, minek hoztatok ilyen drága rigó jancsit amikor itt a finom házi tészta, stb. Ugyanez áll a házikosztra is: étteremben nem lehet jót enni, stb.

lárvalányhaj 2012.09.12. 07:48:50

@Brother Love: laskát meg peccset is szoktatok főzni?

Светлана Павлова 2012.09.12. 08:58:50

@lárvalányhaj: ezt jó volt most olvasni :) a "bebábozódás" után...köszi

Boban 2012.09.12. 09:05:59

@Brother Love: baszod 30 éve mondom, h. nem szeretem (pl: a leves utáni főtt husokat mártással) de hiába...jóindulatú csodálattal, angyali hanghordozással tolja, h. DE RÉGEN SZERETTED?! (hangulatfüggő, h. idegesít, v. röhögök)
a másik, h. 3szorosan túlméretezi a kajamennyiséget...eszek két tányérral, plusz csomagol hármunknak, utána ő még 3 napig eszi a mikrózottat...hiába pofázok, h. max a felét, semmi...sőt még kicsit meg is sértődik, h. nem zabáltam fel az egészet.
Alapvetően én is pálcika voltam mindig, engem is tukmáltak (jellemzően nálam sem aqnyámék, hanem a távolabbi rokonok) de nem okozott törést, mert leszartam ezt is mint a többit.
De ha vendégségbe mész anyádhoz az más, majd ő megmutatja neked, a menyének, a kolleganőknek (elbeszélés útján), sőt az egész világnak...hogy az ő kisfia és az ő főztje!
OFF
Másik a hajhosszúság: "Tamáskám miért vágattad le, ne vágasd le, sokkal jobban áll, ha hosszú, egy kicsit hosszabbra hagyhatnád!" Ezt a találkozás első 10 percében sorozatban mantrázza...eljutottam oda, h. pl két hét múlva szombaton megyünk anyámhoz, mikor hazaérünk, v. másnap letolom, oszt egy pár hétig úgysem találkozunk ON

Étterembe járás ádáz ellensége öreganyám:
...mi?, már megint? képzelem mennyit fizettetek!...te úristen, tudod mennyi karajt kirántottam volna annyi pénzből?!

Brother Love 2012.09.12. 09:47:19

@lárvalányhaj: a laska megvan, de a peccset nem ismerem...:)

Brother Love 2012.09.12. 10:17:02

@Boban: Szerintem mi legalábbis féltestvérek vagyunk, közös az anyukánk: a hajtéma is ugyanaz. Megint csúnya kopasz vagy, miért vágattad le, ne vágasd le, nem tetszik, a kicsit hosszabb jobban áll, stb...
Én már ezen is túlléptem, szinte meg sem hallom.

Boban 2012.09.12. 10:36:05

@Brother Love: még jó, h. vannak egyetemes értékek rohanó világunkban!

Ha még az is elhangzik, h. "amúgy olyan szép fejformád van, kifejezetten jól áll rajta egy hosszabb haj" (ami azért érdekes, mert a hagyományos érvrendszerben a szép fejforma általában a kopaszságot legitimálhatja)...na akkó tuti!

Te, "biztos, h. nem fázol? Kinn van az egész nyakad!"

Te haza tudsz ugrani úgy - előre, többször, deklaráltan csak egy percre, mert rohanok - hogy ne hangozzon el a kérdés: Csináljak egy pár szendvicset? Biztos?...Kis kakaót? (azt se iszok 20 éve) és itt felsorolja a hűtőszekrényt, egyenként kirakva az egyes termékek után a kérdőjelet!

Hiába az ember gyereke, mindig A GYEREK marad!

KürtiT (Tromb74) 2012.09.12. 11:27:13

@Brother Love: Hát anya csak egy van. Nekem pl. volt már tarkopasz, válligérő, ilyen meg olyan. Természetesen mindig az áll jobban, amit éppen nem viselek és korábban rosszul állt.

Ernoke 2012.09.12. 11:48:23

@lárvalányhaj: nekem csak teóriám van erre, de az elég tetszetős szerintem.:) azért, mert évszázados berögződések szerint szenvedni jó. mivel sok ember tényleg nem változtathatott semmin (Pőcze Borbála és milliónyi társa ugye), muszáj volt értéknek tekinteni, hogy mennyire kitartóan és jól tűri a szörnyűséget, sőt, esetleg különb az uraknál, _mert_ ő szenved. ezt meg szépen továbbörökítették még nagyanyáink is, nekik még többnyire "működött" ez, az előző rendszer kedvezett is ennek. anyáink meg mostanában szembesülnek vele, h az egész eddigi szenvedésdicsőítésre épülő életstratégiájuk mehet a kukába, mert lehetett volna másképpen is csinálni, _nem volt erény SŐT_, h tűrtek. és gyönyörűen, látványosan tönkremennek bele.

KürtiT (Tromb74) 2012.09.12. 11:54:04

@lárvalányhaj: @Ernoke: A depresszió jellegéből adódik, hogy bármiféle erőfeszítés emberfeletti teljesítményt igényel a betegtől. A szakemberhez fordulás is ilyen erőfeszítés. Ez halmozottan igaz, ha korábban nem volt közvetett v. közvetlen tapasztalata pszichológussal.

Светлана Павлова 2012.09.12. 12:09:00

@KürtiT (Tromb74): rövidtől, hosszúig, rasztától, göndörig, széles színskálán mozogva volt mindenféle hajam, node a legjobb édesanyám szerint egyöntetűen: az előző.

Brother Love 2012.09.12. 13:00:39

@Boban: Nálunk inkább általános kérdésként hangzik el: Tomikám, mit ennél?, amelyre a "Köszönöm, semmit, nem vagyok éhes." teljességgel elfogadhatatlan válasz. Akkor sem, ha éppen lakodalomból jövök. Az anyós pedig ennek hatványozott változata - számára a "nem vagyok éhes" értelmezhetetlen tartomány.

Boban 2012.09.12. 13:38:23

@Brother Love: másik női hiszti
-Mit főzzek holnap?
-Mindegy.
-Akurvaéletbekiteszemalelkemmegcsinálokbármitamitennéldenenekemkelljenkitaláliislegalábbmonddmegmitennél!

csábító ilyenkor bemondani egy szalontüdőt, rácponty tejföllel, citromos ürücomb, vargabéles.

Na Tomikám gyere-gyere, ne kelljen könyörögni, ülj ide az asztalhoz, mert most meleg (értsd forró, h. leégeti még a bélbolyhokat is...és az első kanál leves után nem érzel semmi ízt a következő 24 órában) nem fogok mindent ötször melegíteni.

Ennek csúcsa öreganyám, aki több, mint 20 éven keresztül a 6500 tőkés szüret közben 11:55-kor kirontott mint a dúvad 30 meglepődött, kisimultra ivott ember közé, de olyan fölzaklatott idegállapotban, zihálva, szemeit kidüllesztve, h. még a kötlidegzetűek is megremegtek, h. most mindenki dobjon el mindent, nem-nem várunk semmire, majd utána, most kész az ebéd, minden meleg, azonnal jönni kell
persze 30 ember nem tud 2 perc alatt hugyozni, cigizni, röhögni, kezet mosni
úgyhogy ez a drámai csúcspont 15-20 percig is eltartott...szörnyű volt tehetetlenül végignézni minden évben.

Ja...mikor kezdődik a szüret?, reggel 5-kor kint találkozunk, /te gyere 4-re mert ki kell vinni még egy két cuccot/ mer akkor még nincs olyan meleg

megérkezett mindenki? akkor reggelizzünk! kb 6:30-ig...cigi, hyugyozás, másfél óra ülésben megfáradt tagok kinyújtózása, olyan 7 után el is kezdtük magát a melót!

Amúgy esküszöm hiányzik, olyan ez mint a sorkatonaság lehetett!

Ernoke 2012.09.12. 13:48:39

@KürtiT (Tromb74): voltam depressziós, szörnyű volt, de csak súlyos esetben igaz az, h nem bír a beteg szakemberhez menni. az enyhébb esetekben az van, amit mondtam. még középsúlyos (nem nagyon tud felkelni az ágyból) barátnőm is eljutott valahogy a gyógyszerszedésig.

ez a hajtéma nőknél ugyanúgy van. 2 éve nem jártam fodrásznál, és minden egyes alkalommal megjegyzésre kerül, h iszonyú hosszú a hajam, mikor megyek már végre rendbehozatni és vágatni belőle minimum 10, de inkább 15 centit. dehát ha egyszer én szeretem a fél méteres loboncomat rázni a szélben! (és nem is törik annyira, h értelme lenne vágatni belőle...)

KürtiT (Tromb74) 2012.09.12. 14:21:47

@Ernoke: Te azért az oskolázottabb rétegekre utalsz. Egy kisebb településen - ahol pl. feleségem dolgozik - ha a kevéssé agybajnok társadalmi osztályból származó Icuka elmegy a "piszológushoz", másnap már a hentesnél is azt rebesgetik, hogy dilidokihoz jár, meg állítólag döglött macskát tart a párnája alatt.
Csak rosszabb a helyzet ha gyerekről van szó, mert az ostoba szülő előbb fog az egyház ördögűző szakembereihez fordulni, mint egy agyturkászhoz.
Ja, és ne is említsük a különböző antidepresszánsokat körüllengő mítoszok, hiedelmek világát.

A Tyne folyó déli partja 2012.09.12. 14:34:29

@Ernoke: en husz eve nem voltam fodrasznal:)))
nekem azzal jonnek, hogy miert szoktam neha csavargatni. hat, mert ugy esik jol. meg hogy miert all osszevissza. mert gondor, es azt nem olyan egyszeru kezelni, hogy mindig tokeletesen alljon, es a babahajaimmal se tudok semmit se kezdeni, azok repkednek erre arra.

bp1873 2012.09.12. 14:53:27

Na ez a poszt nálam nagyon betalált! Kisgyerekkoromtól kezdve, minden egyes családi étkezésnél kapom: "még, vegyél, nem ízlik?, csak három szelet hús?!, nagyon le vagy fogyva, nyüzüge, LE fogsz betegedni" stb. Egyetemen, csoporttársaktól, úristen de vékony vagy stb. Agyrém.

Azzal meg kifejezetten vitatkoznék, hogy a kövéreknek szarabb. Igen, szarabb egészségügyileg, de társadalmilag a túlsúly a mai napig sokkal elfogadottabb (néhol elvárt), legalábbis ha férfiakról beszélünk. És itt nem csak arról van szó, hogy belénk nevelték, hogy a kövér embereket megszólni parasztság, sokkal inkább arról, hogy NEM zabálni, neadjisten egészségesen enni, sportolni, vagy egyszerűen elhízásra való hajlam nélkül élni egyesek szemében valami szégyenlendő, buzis deviancia.

Én hülye meg egy ideig jól elhittem ezeket a szövegeket, próbáltam tolni még egy szelet húst, mert biztos tényleg betegnek nézek ki, meg nem akarom hogy fellökjenek a buszon, aztán rájöttem, hogy ez úgy baromság ahogy van. Evés utáni émelygés, felböfögés, feszülő has, tompaság. Hízás persze semmi. Nevetségesen hangzik, de akkora nyomást tudnak gyakorolni ezek az emberre, hogy elképesztő.

Светлана Павлова 2012.09.12. 16:37:13

A kedvencem még a tv-ben agyonreklámozott zabálás utáni gyógyszerek. Ééérted edd hányásig magad, mert akkor vagy hejjde legény, aztán utána semmi vész, bekapsz egy bogyót. ZSENIÁLIS.

Bár értem én, a mértékletességgel hirdetve jóformán semmit sem lehetne eladni. A Szulák is lám zabálás után/mellett/helyett/végett is csak meghúzza a kefírt MINDEn NAP oszt jónapot!

Ernoke 2012.09.12. 17:44:20

@KürtiT (Tromb74): pont ugyanezt mondtam én is, h ez nem a betegség, hanem a társadalmi beidegződések miatt van.

@paternoszter: először azt hittem, egy korábbi kommentemből idéztél, nekem is az a szemüvegesfiús-parasztapósos a kedvenc reklámom. "hogyan pazaroljunk erőforrásokat" kézikönyv.

blur7 2012.09.12. 19:22:58

@KürtiT (Tromb74): Pár éve egy kisváros igen kedvelt tanára kiterjesztett öngyilkosságot hajtott végre (azaz megölte a feleségét, a gyerekeit, a kutyájukat). Kiderült, hogy járt pszichológushoz vagy pszichiáterhez (nem emlékszem). Az iskola igazgatója azt nyilatkozta, azonnal kirúgta volna, ha tud a dologról. Na ilyen hozzáállás mellet lehet kihívás gyógyítani és gyógyulni.
(Az esetet csak a hírekből ismerem, de úgy sejtem, hogy a feleség magasabb társadalmi elismertsége [banki vezető volt] szerepet játszott a tragédia alapját adó konfliktusban. El lehet képzelni, milyen hatással lett volna a férj elbocsájtása.)

tff 2012.09.12. 22:10:44

@lárvalányhaj:

Mert tönkretették a magyar pszichiátriát (is), nagyon kevés ma már a jó szakember, aki a pszichoterápiához és a gyógyszeres terápiához egyaránt ért. Akik vannak, azok is főleg Budapesten és magánrendelésen, és a rendszeres utalás+kezelési díj sokak számára nehezen megfizethető.

KürtiT (Tromb74) 2012.09.12. 22:29:36

@blur7: Ott azért többről lehetett szó, mint a depresszió. Az igazgató esete pedig azért kirívónak számít, bár valóban előfordul, hogy ilyen pozícióban lévő, tanult emberek is ostobák, de azért nem ez a jellemző.
Óvoda pedagógusoknál pl. nem ritka, hogy hosszantartó, nehezen kezelhető traumákat okoznak a gyerekeknek, de az ellen nem nagyon van kifogásuk, hogy a pszichológus kezelje a problémát. Persze a felelőségüket nem hogy nem ismerik el, de sokszor nem is értik, miért nem ajánlatos tömni egy gyereket, vagy megszégyeníteni a társai előtt stb.

lárvalányhaj 2012.09.13. 00:05:10

@KürtiT (Tromb74):

igazából, mint annyi más dolog, ez is a fejekben dől el. hogyha az egyén úgy áll hozzá, hogy az, hogy depressziós vagy valamilyen tartós és az életminőséget jelentősen rontó pszichiátriai problémája van, akkor igenis ki lehet belőle jönni.
én pl. rendkívüli mélységekből küzdöttem föl magam. (major depresszióm ugyan konkrétan nem volt, más viszont igen.) a problémáim kamaszkoromban kezdődtek, az pedig, hogy ki tudtam belőle jönni, valószínűleg a hozzáállásomnak köszönhető. nem nyugodtam bele, hogy én már csak ilyen elbaszott vagyok, és nem a piához, drogokhoz vagy az öncsonkításhoz nyúltam, hanem azt mondtam magamnak: "nézzük meg, mit lehet kezdeni ezzel a helyzettel". minden eszközzel megoldások után kutattam, többféle szakembert és módszert is kipróbáltam. végül egy felettébb unortodox módszer jött be, amivel elértem, hogy a húszas éveim elejére-közepére sikerült minimalizálni a tüneteket.

az alapvető probléma szerintem az, hogy itt Magyarországon a legtöbb ember hamar beletörődik abba, hogy neki szar, és semmit sem tehet a sorsa jobbra fordításáért. pont ez a gondolkodásmód idézi elő a depressziót, és pont ezen kell változtatni. a gyógyuláshoz pedig épp azt kell tudatosítani, hogy mindenki maga felelős a sorsáért, és mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. ennek a tudatosítása nélkül max. (gyógyszerekkel karbantartott) tünetmentességet lehet elérni, gyógyulást nem.

ami pedig a pszichológushoz járás társadalmi megbélyegzettségét illeti, ez valóban áll... ugyanakkor nem tudom sajnálni azokat az embereket, akik előbb nyúlnak a piához a hangulatzavaraik kezelése végett, ahelyett, hogy szakemberhez fordulnának. pláne akkor, ha gyerekeik is vannak.

lárvalányhaj 2012.09.13. 00:22:54

@lárvalányhaj:

javítás:

"hogyha az egyén úgy áll hozzá, hogy az, hogy depressziós vagy valamilyen tartós és az életminőséget jelentősen rontó pszichiátriai problémája van, nem egy szükségszerű állapot, amivel együtt kell élni, hanem lehet és kell is javítani a helyzeten, akkor igenis ki lehet jönni belőle"

KürtiT (Tromb74) 2012.09.13. 06:53:24

@lárvalányhaj: Hát így valahogy. Sajnos depressziótól függetlenül is az önsajnálat kényelmes mocsara nagyon népszerű üdülőhely nálunk.

lárvalányhaj 2012.09.13. 07:58:08

@Ernoke:

meg azért ez úgy müxik, hogy az ember nem egyik napról a másikra lesz depressziós, hanem előtte folyamatosan romlik a helyzet, tehát az érintett személy életminősége már azelőtt is elég szar, hogy konkrétan beütött volna a depresszió. én már ezen a ponton felkeresném a szakembert.

meg vannak mélyen gyökeredző okok is, amik valósággal predesztinálnak a depresszióra. pl. mélyen gyökeredző önértékelési zavarok, traumák, gyerekkortól fennálló beilleszkedési zavarok stb. ezekre már idejében oda kell hatni, még mielőbb valami nagyobb baj lenne.

baby bee (törölt) 2012.09.13. 08:33:53

Imádtam a cikket! Személyes élmény: fogyókúrás bonbon recept jelent meg a nemsós-receptgyűjteményben. Kicsit kiakadtam rajta, mondom szted ebben mi a fogyókúrás? Erre a válaszok: "ez igenis fogyókúrás, és nagyon finom, és lassan szívódik fel" (varázsszavak :D).
És a kedvenc: "LEGYEN EGY SZÉP NAPOD!" Légyszi, vki írjon posztot a legyen egy szép napod=menj a k@va anyádba jelenségről!!!

Belagezapista (törölt) 2012.09.13. 09:15:04

Annyian leírták a szülői, nagyszülői, rokoni étel tukmálást, hogy végre megnyugodhattam, nem vagyok egyedül, akinek ilyen tukmálós anyja, nagyanyja van.

KürtiT (Tromb74) 2012.09.13. 09:42:34

@lárvalányhaj: Oké, de azért nem nehéz benézni az ilyesmit. Mielőtt az ember kiperkál hetente 8-10 ezer forintot egy pszichológusnak, többnyire reménykedik benne, hogy csak egy nehéz időszakról van szó, ami majd elmúlik.
Kell hozzá némi tapasztalat, hogy bizony nem múlik el magától.

Светлана Павлова 2012.09.13. 10:04:08

@tff: egy ismerősöm régebben többször kísérelt meg öngyilkosságot. Évekig járt emiatt pszichiáterhez. Mikor megkérdeztem miből áll a kezelés a következőt válaszolta: mindig írnak fel gyógyszert. Néha vált egy másikra. Kérdeztem, mást nem is csináltok? Nem, ennyi. No comment.

lárvalányhaj 2012.09.13. 10:38:32

@paternoszter: de hát ez is milyen izé már... nem kötelező mindig ugyanahhoz a pszichiáterhez menni, ha nem jön be, lehet keresni másikat.
a gyógyszer meg önmagában nem segít, mert a gyógyuláshoz a fejben kell rendet rakni elsődlegesen.

Ernoke 2012.09.13. 11:22:00

@lárvalányhaj: a fejben rendet rakni nekünk könnyen megy, de próbálj meg a fejedben rendet rakni, ha folyamatos, nem megszüntethető stresszben élsz, pl. nem diplomás lazamunkát / motiváló stresszmunkát végzel, hanem durva terrormelót hajnaltól késő estig vegyszergőzben, süketítő zajban, aztán hazamész, és azon gondolkozol, h vajon inkább téli cipőt vegyél-e a gyereknek, vagy villanyszámlát fizessél-e... ja, szar az életminősége, menjen pszichológushoz heti 10ezerért (ami nekem is vállalhatatlan kiadás, nemhogy neki).:D

Belagezapista (törölt) 2012.09.13. 11:57:23

@lárvalányhaj:
Ellentmondásos amit írsz. A depresszió ugyanis éppen az a tünetegyüttes, ami miatt szerinted nem tudnak az emberek kijönni a depresszióból.

baby bee (törölt) 2012.09.13. 13:04:34

@Ernoke: ez tuti igaz. amúgy meg: én is érintett vagyok, járok, 8000 Ft/2 hetente, van gyógyszer is de nem csak. kellett, kell, sajna.

Ernoke 2012.09.13. 13:08:00

@lárvalányhaj: a "szakembernek" csak akkor látom az értelmét, ha valami eseti traumához kell segítség, mondjuk halálesetet vagy katasztrófát kell feldolgozni, az ilyesmiben használhat mondjuk heti 2 alkalom. ha viszont valaki súlyosabb, komplex személyiségzavaros tünetegyüttest produkál (az emberek jelentős része egyébként), csak akkor érhető el nála bármi, ha alaposan képben vagy a múltjával kapcsolatban és hónapokig sok időt rászánsz. a pszichológushoz járás ezért igazi problémák esetében parasztvakítás.

Romboljuk le a modern világot... (törölt) · http://www.youtube.com/watch?v=9vq63q45qfk 2012.09.13. 13:11:33

nálunk sose volt otthon tukmálás, annyit ettem amennyit kívántam, a faterék meg leszerelték a tapírokat akik azzal jöttek hogy a nagybandiék fia a kistibi már tisztára olyan te mint egy kis birkózó bazsi, az anyjuk picsáját ja, vagy még inkább úgy mint egy kétlábon járó kurvanagy gyerekhamburger

KürtiT (Tromb74) 2012.09.13. 13:20:09

@Belagezapista: Ez olyan, mintha azt állítanánk, hogy a kövérség egy olyan tünetegyüttes, ami hátráltatja az embert az ideális BMI elérésében. Ez nem ellentmondás.

KürtiT (Tromb74) 2012.09.13. 13:37:49

@Ernoke: Azért az érdekelne, hol húzod meg a határt igazi és nem igazi problémák között.
A pszichológia kifejezetten lelki eredetű problémákkal küzdőkön tud segíteni.
Akiknek pl. neurológiai problémák okoznak lelki tüneteket, más szakemberre van szükségük. Meg fogsz lepődni, neurológusnak hívják az illetőt.
Aztán meg vannak olyanok, akik egyszerűen gyógyíthatatlanok, de sokat javít az állapotukon a szakmai segítség.

Belagezapista (törölt) 2012.09.13. 14:18:10

@KürtiT (Tromb74):
Nem, ez nem olyan. Ugyanis a depressziónak része az a tünet, hogy nem motivált az ember, nem akar kimászni. Ő meg azt írta, hogy ki lehet mászni a depresszióból, csak akarat kell hozzá. Ha valaki tényleg komolyan depressziós, annak nincsen meg az akarata ehhez, ha megvan, akkor nem is volt depressziós, csak egy átmeneti mélypont volt.

KürtiT (Tromb74) 2012.09.13. 14:33:15

@Belagezapista: őőőőő, azt állítod, hogy aki felgyógyult a depresszióból (tünetmentes) az annak köszönheti állapotának javulását, hogy nem is volt depressziós?
Ez azt is feltételezi, hogy a depresszió egyrészről gyógyíthatatlan, másrészről tünetei kizárólag elbaszott rosszkedvből és cselekvőképtelenségből állnak.
Ez nem így van. Egyrészről egy depressziós hangulatára is a hullámzás jellemző, másrészről bizonyos esetekben kifejezetten jókedvű, tevékeny periódusok is előfordulnak.
Osztán még a betegnek vannak családtagjai is, akik felismerve a problémát segíthetnek a depisnek eljutni a megfelelő szakemberhez.
Tehát a depresszió tünete nem a pszichológushoz/pszichiáterhez járási képtelenségben jelentkezik, bár kétségtelenül csökkenti ezt a képességet.

Ernoke 2012.09.13. 14:43:34

@KürtiT (Tromb74): egy tourettes-t vagy egy skizofrént nyilván gyógyszeresen kell gyógyítani, ennek semmi köze a jelen kérdéskörhöz. (bár pl. Oliver Sacks többször megfigyelte, h a páciensei által átélt flow-élmény teljesen tünetmentessé tette őket arra az időre, tehát erre is hathatnak lelki tényezők.)
igazán súlyos _lelki_ probléma alatt a mélyben lappangó gyerekkori maradványokat és traumákat értettem, mivel ezek nagyon komplexek és gyakran rejtettek is, és minden egyébbel való megküzdést is nagyon megnehezítenek (pl. ha valaki 15 év alatt nem tud továbblépni az anyja halálán, és még mindig sírva fakad, mikor megemlíti őt, akkor nem az anyja halála az igazi problémája). viszont szépen lehet a hatásuk alatt komplett elbaltázott életstratégiákat végigkövetni, mások életét mérgezni, a gyerekeidet nyomorítani stb. az ilyesminek a gyógyítására a pszichológus alkalmatlan, mert heti 2-3 találkozással képtelenség rájönni a mögöttes okokra, amiket a páciens többnyire még tagad és titkol is.

Belagezapista (törölt) 2012.09.13. 15:00:55

@KürtiT (Tromb74):
"őőőőő, azt állítod, hogy aki felgyógyult a depresszióból (tünetmentes) az annak köszönheti állapotának javulását, hogy nem is volt depressziós?"

Nem, ezt nem állítottam. Azt állítottam, hogy egy depressziós embernek hiába mondod, hogy csak akarjon, és akkor kigyógyul, mert éppen az akarata korlátozott. Ettől még kigyógyulhat, de úgy nem működik, hogy csak akarnia kell és kész.

"Egyrészről egy depressziós hangulatára is a hullámzás jellemző, másrészről bizonyos esetekben kifejezetten jókedvű, tevékeny periódusok is előfordulnak."

Ez a bipoláris szindróma vagy más néven mániákus depresszió, egészen más, mint a normál depresszió, aminél nincsenek ilyen periódusok.

"Osztán még a betegnek vannak családtagjai is, akik felismerve a problémát segíthetnek a depisnek eljutni a megfelelő szakemberhez."

Pontosan.

KürtiT (Tromb74) 2012.09.13. 16:14:52

@Belagezapista: Nem nagyon van olyan, hogy normál depresszió. Viszont a nem bipolárisnál sem kell azért teljes, folyamatos függönyre gondolni, annak is vannak olyan szakaszai, amikor a beteg kicsit aktívabb, akaratereje is nagyobb.

lárvalányhaj 2012.09.13. 20:28:10

@Ernoke:

természetesen nem 2 alkalomra gondolok, hanem hónapokig-évekig tartó terápiára.
és nem elég kiterülni a díványon, és elvárni, hogy a pszichónéni végezze el a piszkos munkát, hanem a páciensnek is kőkeményen részt kell vennie a folyamatban. kezdetnek fel kell építenie egy reális énképet, ami stabil és szilárd, no meg szembe kell nézni a démonjaival.
amiket korábban írtál (gyerekkori traumák stb.), azok pedig pláne olyan dolgok, amiket szakember segítsége nélkül nem lehet feldolgozni, mert a gyógyulási folyamatnak alapvető feltétele a megértő hallgatóság.

@KürtiT (Tromb74):

igen, ez így van. tényleg nem lehet kijelenteni, hogy a depresszió per definitionem azt jelenti, hogy az egyén motiválatlan, nincs akaratereje. több (diagnosztizált) depresszióval küzdő emberhez is volt már szerencsém életemben, látom, hogy nagyon eltérő hozzáállások vannak.
aki erejéhez mérten próbál küzdeni ellene, és próbálja átírni az önértékelését és a káros gondolkodási sémáit, az előbbre jut. persze a változás nyilván nem egyik napról a másikra fog bekövetkezni, és a biokémiai rásegítést sem nagyon lehet megúszni. pl. ismerek egy srácot, aki szinte a saját erejéből jött ki a depresszióból - évek óta ismerem, tényleg lenyűgöző, amit véghezvitt.
aki viszont belesüpped a szar helyzetébe, annál ez vélhetően évekig el fog húzódni.

Ernoke 2012.09.14. 10:17:04

@lárvalányhaj: nem 2 alkalmat mondtam, hanem heti 2-t, de ha évekig csinálod, akkor is kevés. hacsak a pszichológus nem az élettársad, vagy a 20 éve meglévő legjobb barátod, aki nagyon jól ismer. a zavarokat legtöbbször olyan múltbéli dolog okozza, amit az ember minden erejével titkolni akar saját maga előtt is. nehezen tudom elképzelni, h egy idegen ki tudja bogozni egy egész élet szorgosan, nagy erőfeszítéssel felépített hazugsághálóját a valóság ismeretének hiányában. ha viszont valaki képes eljutni odáig, h nem hazudik (nagyon ritka ez egyébként), az maga a gyógyulás, ebben az esetben pedig már nincs szükség pszichológusra.

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2012.09.14. 11:11:11

@lárvalányhaj: ebben nyilvánvalóan van igazság, sőt sok igazság van benne, de ugyanakkor az ilyen önmegvalósító akaratembereknek azt is meg kell érteniük, hogy a puszta AKARÁS nem MINDIG elég. Ahogy akarásból nem javul a vakbélgyulladás vagy lesz elektromos vezető a porcelán, nem fér be a 180 centis helyre a 220 cm-es heverő. Nem lesz mindenkiből sikerember, csak mert nagyon akarja. Nem lehet mindig csak azzal lefogyni, hogy hú de akarjuk. Főleg nem, hogy a kövérségnek - ezt próbáltam magyarázni - olyan követlezményei IS vannak (pláne ha depresszióval IS együtt jár), amelyek éppen az akarást teszik lehetetlenné vagy majdnem lehetetlenné.

lárvalányhaj 2012.09.14. 12:29:00

@vészmadár (pica pica):

persze, hogy nem elég önmagában az akarás. lépésről lépésre kell eljutni a megoldásig. de maga az egyén sokszor ahhoz is gyenge, hogy ezeket a lépéseket önállóan megtervezze. ilyenkor nagyon kell valami lökés, ami kívülről érkezik, lehet az pszichológus, pszichiáter segítsége vagy vmi más, alternatív módszer.

[c] 2012.09.14. 12:51:38

@bp1873: "És itt nem csak arról van szó, hogy belénk nevelték, hogy a kövér embereket megszólni parasztság"

Én ennek semmi jelét nem tapasztalom :)
Ugyanakkor tény, hogy az egészségesen élőt is csesztetik, a kedvencem a vegák vegzálása - én nem vagyok az, de nagyon tud irritálni az "a fééérfi, az húst zabál hússal" meg a "mennél le a bányába dolgozni ezzel a nyúlkajával a beledben" típusú okosság.

KürtiT (Tromb74) 2012.09.14. 13:48:31

@vészmadár (pica pica): Mondhatni, ha egy optimista daganatos betege elmegy az onkológushoz, az nem garancia a gyógyulásra.
Másrészről az emberek simán elfogadják, hogy az orvostudomány nem minden esetben tud segíteni szervi bajaikon, a lelki problémákkal foglalkozó szakemberektől mégis csodát várnak.

@Ernoke: A pszichológus nem nagyon bogoz, egyszerűen biztosít egy megfelelő légkört, módszert, meg segít abban, hogy ezek segítségével olyan eseményeket is feldolgozhass, amihez a legtoleránsabb kocsmai cimbora sem elegendő már.

Egy terápia nagyon eltér a mindennapokban alkalmazott egyéni megoldásoktól, mert a szakember segítséget tud nyújtani abban, hogy ne ragadj le évekre egy-egy problémánál, hanem találd meg rá a megfelelő megoldást.
A barátokkal és a családdal a fő probléma, hogy nem tudnak objektívek maradni, nem ismerik a terápiás módszereket, ezért a legnagyobb jóakarattal is sokkal lassabban v. sehogy nem tudnak segíteni.

Nem jellemző, hogy bárkinek lenne olyan barátja, akivel megbeszélheti, majd be is tartja, hogy hetente egyszer leülnek egy órára és végig veszik élete jelentősebb eseményeit, az ahhoz kapcsolódó érzelmeket, és közösen megoldást találnak a még feldolgozatlan élményekre. Természetesen mind ezt úgy, hogy a haver mindvégig objektív marad, és minden alkalommal megakadályozza a delikvenst, hogy mellékvágányra v. zsákutcába terelje a történetet.

Tehát el kell fogadni, hogy a pszichoterápia, bár alig több, mint egy évszázados találmány, működik.
Ami nem azt jelenti, hogy jó a rákra meg az AIDS-re.

Ernoke 2012.09.14. 14:19:50

@KürtiT (Tromb74): pont ezt mondom, h heti egy óra semmi, nulla. folyamatosan kell beszélni a dologról olyannal, aki állandóan melletted van, objektív és szigorú, és nagyon jól ismer. egy idegen nem bír olyan légkört teremteni, amiben mondjuk egy állandóan cél nélkül hazudozó, szélsőségesen manipulatív személyiség visszatekintve életére elismeri, h hozzájárult az anyja megöléséhez. főleg, h ellenőrizni sem tudja, h 2 egymásnak egy percen belül tökéletesen ellentmondó kijelentés közül melyik az igaz.
nekem ez az objektív partner a pasim, de voltam már én is ilyen egy nagyon jó barátomnak több évig. pont hogy a barátoktól és a társtól kell ezt elvárni. a család az más, többnyire pont az a problémák forrása, nyilván nem az ellenérdekelt oldalról választ az ember, ha jót akar magának.:D

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2012.09.14. 14:28:31

@Ernoke: nem tudom, biztos vagy benne, hogy az emberi lényekben vannak ilyen mélységek? mármint hogy valami 15 éve történt nemisemlékszem meg elfojtom dolog hat ki a napi dolgaimra? Én magamat ennél sokkal felszínesebbnek gondolom, tehát ha én sem tudok valamiről, hogy létezik bennem, annak sztem nem lehet hatása rám (lehet, hogy kissé érthetetlenül fogalmazok, elnézést.) Tehát ami nincs, az nincs, és ha boszorkányok nincsenek, akkor nem tudnak átkot szórni rám, és ha az egyszarvú láthatatlan, akkor nem lehet rózsaszín. De lehet ez is túl bonyolult, azért nagyjából talán érted.

Ernoke 2012.09.14. 15:25:21

@vészmadár (pica pica): mindenki tele van ezzel, az ostoba emberek a leginkább és a legrosszabb módokon, de ez nem azt jelenti, h ha 30 éve megütött a pisti, akkor mostantól minden pistitől félni fogsz... de az emberekhez nagyon jó kulcsot ad, ha pár éves ismeretség után rájössz, h miért olyanok, amilyenek, nagyobb megértést is tanúsítasz irántuk ez után, és ők is irántad. (a gyilkosságos példa egyébként valós, bár még nem tudom, az illető mennyire sejtette vagy nem sejtette, mi folyik a családjában.)

KürtiT (Tromb74) 2012.09.14. 15:42:27

@vészmadár (pica pica): Ezt inkább úgy kell érteni, hogy pl. ha a rossz a kapcsolatod az édesanyáddal, akkor annak lehet, hogy egy régebbi sérelem v. sérelemsorozat az oka, amire konkrétan nem is nagyon emlékszel, de a bizalmatlanság v. sértődöttség érzete mégis megmaradt.
Sőt az is előfordulhat, hogy ha ezeket a homályos emlékeket újra felidézed, másképpen értékeled őket, olyan összefüggéseket is újra átgondolsz, amiket korábban ilyen vagy olyan okokból kifolyólag nem tudtál.

Tehát a már nem létező egyszarvú, azért valaha létezett, a földből kilógó szarva pedig szúrhatja a seggedet, ha kicsit megkapargatod akkor meg kiderülhet, hogy a rózsaszín nem is annyira irritáló.

Persze ami a legfontosabb, hogy amivel az embernek nincs problémája, azt felesleges piszkálni.

KürtiT (Tromb74) 2012.09.14. 16:19:26

@Ernoke: Az objektivitás már ismerős esetében is csak korlátozottan valósulhat meg, egyszerűen nem szándék kérdése.
Arról van szó, hogy a pszichológus semmiről nem tud, csak amit te elmondasz neki, és ez így van rendben.
A csavar az egészben, hogy az objektív igazság nem számít, csak az, hogy a beteg miként éli meg.
Tehát az objektivitásra azért van szükség, hogy semmi szín alatt ne vallj színt az ő dilemmáiban, a döntéseket magának kell meghoznia. Az egyetlen szempont pedig az, hogy ez számára kielégítő legyen.

Tehát a fenti példát alapul véve nem az a cél, hogy Vészmadár igh. úr :D jó kapcsolatban legyen a mamájával, hanem az, hogy ne okozzon neki problémát a kapcsolatuk. Tehát ha esetleg azt a döntést hozná, hogy megszakít vele minden kapcsolatot, akkor el kell fogadnunk döntését, és azt is, hogy jelen pillanatban ez a döntés a legmegfelelőbb Vészmadár igh. úrnak.
A kedves mama lelki problémáival pedig foglalkozzon más.

lárvalányhaj 2012.09.14. 17:36:22

@Ernoke:

nekem olyan terapeutám van, aki képes volt olyan légkört teremteni, ahol meg tudok nyílni.
de mondom, ez hozzáállás kérdése is. aki azzal az elvárással megy oda, hogy "itt van ez az ember, aki tud nekem segíteni, és most együtt fogok vele működni, hogy közösen megoldjuk a problémáimat", az más eredményt ér el, mint aki azzal megy oda, hogy megerősítést keressen arra, hogy nem ő a hülye, hanem mindenki más körülötte, vagy mondjuk ellenségesen áll az egészhez, és nem átall hazudni a terapeutának pl. a tesztek kitöltése során azért, hogy jobb színben tüntesse fel magát.
ezért pl. nem tudom, hogy az általad említett szélsőségesen manipulatív személyiségeknek milyen esélye van a gyógyulásra. a tapasztalatom eleve az, hogy az ilyen emberek nem nagyon kérnek önszántukból segítséget, mert eleve egy olyan alapálláson vannak, hogy "mindenki hülye, csak én vagyok helikopter". ha meg eljutnak odáig, vajon mennyire lesznek képesek együttműködni a terapeutával?
az igazat megvallva jó pár embert ismerek, akinek nagy szüksége lenne ilyen jellegű segítségre, de eszébe se jutna elmenni. pedig a helyzet évről évre nehezebb lesz, mert egyre szarabb helyzetekbe navigálják magukat a viselkedésükkel, opcionálisan a környezetüket is rongálva vele. az ilyen emberrel mit kezdesz? pisztolyt tartasz a fejéhez, és elrángatod?

ami a barátok, pasi stb. szerepét illeti, nem értek veled egyet.
- egy ilyen elvárás nagyon megterheli a barátságot
- nem ismerik a terápiás módszereket
- nem biztos, hogy megérti magát a problémát
- nem biztos, hogy tud "jól" segíteni, ahelyett, hogy még mélyebbre rántaná az érintett embert
- semmi garancia sincs arra, hogy egy esetleges nézeteltérés esetén nem fordítja ellened mindazt, amit elmondtál neki.
- az utóbbi kitétel a mindenkori pasira sokszorosan áll.

lárvalányhaj 2012.09.14. 17:52:12

@KürtiT (Tromb74):

"Nem jellemző, hogy bárkinek lenne olyan barátja, akivel megbeszélheti, majd be is tartja, hogy hetente egyszer leülnek egy órára és végig veszik élete jelentősebb eseményeit, az ahhoz kapcsolódó érzelmeket, és közösen megoldást találnak a még feldolgozatlan élményekre. Természetesen mind ezt úgy, hogy a haver mindvégig objektív marad, és minden alkalommal megakadályozza a delikvenst, hogy mellékvágányra v. zsákutcába terelje a történetet."

meg még van egy olyan probléma is, hogy mi van, ha a barát a vele ily módon megosztott törteneteket felhasználja az illető ellen?
ha párkapcsolat másik szereplőjéről van szó, az pláne gáz. azzal, hogy ennyi mindent felfedünk magunkról, kvázi a másik ember kezébe adjuk a minket vezérlő távirányítót. mi van, ha elkezdi nyomkodni a gombokat?

lárvalányhaj 2012.09.14. 18:44:20

@vészmadár (pica pica):

ha pl. arról van szó, hogy az illetőt 4 és 13 éves kora között rendszeresen megerőszakolta az édesapja, csak ő ezt elfojtotta magában, akkor az elég valószínű, h kihat a mindennapjaira is. az ilyesmivel pedig kezdeni kell vmit.

Belagezapista (törölt) 2012.09.14. 20:23:12

@vészmadár (pica pica):
A sikeres karrier zéró összegű játszma, akkor is ha maga a gazdaság jobban növekedne, ha mindenki törné magát, mivel a sikeresség ezen a téren egymáshoz viszonyított, míg a lefogyás nem az. Tehát akárhogy töröd magad, nem biztos hogy nagyvállalati felső vezető leszel, mert erre sok ezer másik is töri magát, míg csak 1 befutó lesz. Ellenben attól hogy 1000 másik ember lefogy, még le lehet fogyni. Ezért gondolom azt, hogy hacsak nincs depresszió, elsősorban akarat kérdése a lefogyás, de amit depressziónak nevez a köznyelv, az ritka esetben az orvosilag, valójában nagyon kevés kövér ember depressziós, és sokkal több a lusta, vagy az olyan, akit nem érdekel.

A Tyne folyó déli partja 2012.09.14. 23:06:04

@tea fan: ezeknek itt a link
www.vegetarianus.info/vegetarianus_hiressegek/sportolok.html

de tudok olyat, aki pl. Vasember próbát csinált végig vegetáriánusként, és egyébként is fekete öves taekwondós. meg én se vagyok túl gyenge...meg a tesóm se.

A Tyne folyó déli partja 2012.09.14. 23:23:37

@tea fan: ja, még valami. én már háromévesen mondtam azt, hogy nem tudom megenni a húst. keveset ettem, mert tukmálták, aztán 15 éves korom óta egyáltalán nem. nos, a nagymamám nővére emiatt teljesen lehordott, (akkor kb. 17 voltam), hogy én ezt mégis hogy képzelem, majd a férjemnek se fogom húst készíteni, hát micsoda dolog ez? az neki totál elképzelhetetlen volt, hogy egy férfi is lehet vegetáriánus...@vészmadár (pica pica): nyugodt lehetsz, vannak. max. nem tudatosul benned. de vannak ilyen mélységei.

nos, egyik barátomnak se volt vele baja...

KürtiT (Tromb74) 2012.09.14. 23:30:35

@A Tyne folyó déli partja: Bányász volt-e köztük? Favágó? Kőfaragó? Hentes és mészáros? Anyagmozgató? Bakó? Láger parancsnok? Angol nyelvtanár?

Egyszerűen vannak olyan területek, ahol hús nélkül nem megy.

A Tyne folyó déli partja 2012.09.15. 00:09:46

@KürtiT (Tromb74): baromság a hús nélkül nem megy. olvasgass kicsit behatóbban azon az oldalon

amúgy nem ismerem a foglalkozásukat, de egy testépítő bajnok pl. nyilván nem lenne képes fizikai munkát végezni, teljesen hihető...

KürtiT (Tromb74) 2012.09.15. 00:17:49

@A Tyne folyó déli partja: Azért a hentes és mészárosnál biztos elbizonytalanodtál egy kicsit :D

[c] 2012.09.15. 13:55:16

@A Tyne folyó déli partja:
"az neki totál elképzelhetetlen volt, hogy egy férfi is lehet vegetáriánus..."

Na meg, hogy az ember elkészít a szeretteinek olyan ételt is, amit ő maga nem szeret.
Urambocsá' a férfi is tud magának húst sütni.

A Tyne folyó déli partja 2012.09.15. 19:18:45

@KürtiT (Tromb74): ja,, azt nem figyeltem. de elég egyértelmű, hogy nyilván nem megy el hentesnek, aki undorodik a hústól:)

@tea fan: na igen, de neki ez is elképzelhetetlen volt, hogy a férfi képes a konyhában bármit megtenni. vagy a háztartásban. ez a nagymamám nővére volt, akkor volt már kb. 70.

tff 2012.09.15. 21:36:18

@A Tyne folyó déli partja:

Valahogy sejtettem, hogy Hitler és Sztálin ki fog maradni a híres vegetáriánus közéleti személyiségek közül. :)

Igazán érdekes dolgokat írnak:
"Olvastam néhány jó könyvet és felismertem az erkölcsi következményét a húsevésnek és a számtalan más módodot az állatokkal és a természettel való visszaélésnek. Ez sírásra késztetett. Egyszerűen nincs szükésgünk az állati termékek fogyasztására. Ezen a módon rengetet bajt okozunk; ez a bűn definíciója."

Gondolom, ezek szerint ez a testépítő nem hord bőrcipőt, bőrtáskát sem, nem használ tusfürdőt, szappant, dezodorokat, mosószert (ld. állatkísérletek, környezetszennyezés), nem száll soha repülőgépre, autóba, buszra (ld. tengeri olajszennyezések). Meg nem fogyaszt tejtermékeket, tejsavóproteint sem, valószínűleg fotoszintézissel állítja elő az összes aminosavat.
Sőt, valószínűleg az erdőben lakik egy barlangban, hiszen a nagyvárosok építésével is az állatok elől vesszük el az élőhelyet, és rengeteget elpusztítunk közülük.

Az agyam el tudom dobni az ilyen érveléstől, mint pl. mikor múltkor egy ismerős csaj bőr retiküllel, bőrcipőben, kisminkelve magyarázott a vegetárianizmusról és az állatok iránti szeretetről. Meg osztotta, hogy fogyasszunk tejterméket hús helyett a szeretet jegyében (mert az már ugye nem számít, hogy a tejelő nagyüzemi szarvasmarhatartás milyen horror körülmények között megy...)
Ja, és a legviccesebb az volt, hogy amikor mondtuk, hogy talán kezdhetné a környezet és az állatok védelmét azzal, hogy nem Passattal jár még a vécére is, vérig volt sértődve, hogy külkerületben lakik, és nem fog húsz percet várni egy buszra. Meg különben is, céges kocsi, ingyé van, ki kell minél jobban használni. :D

A Tyne folyó déli partja 2012.09.15. 22:05:09

@tff: Hitler és Sztálin sportoló volt? nem is tudtam.

amúgy, speciel én azért nem eszem húst, mert ki nem állhatom, pont. pici koromban se, lásd fent.

lárvalányhaj 2012.09.15. 22:16:39

én sem ideológiai okokból vagyok vega, hanem azért, mert amúgy sem vagyok oda a húsért, meg mert nemrég a férjem is bevegult.

A Tyne folyó déli partja 2012.09.15. 22:22:44

@tff: aki vegán, az tényleg nem eszik tejterméket se, és nem hord bőrcipőt, stb. kapaszkodj meg, van ilyen.

a repülőnek meg mégis mi köze van ahhoz, hogy mit eszik????? kevered a szezont a fazonnal.

tff 2012.09.15. 22:41:47

@A Tyne folyó déli partja:

Hitlerék vegetáriánusok voltak, nem sportolók.

A repülőnek annyi köze van, hogy az is olajalapú üzemanyaggal működik, és az olaj feldolgozása elég komoly környezetszennyezést, katasztrófákat okoz. Tehát ha valaki azért nem eszik, mert nem akarja bántani az állatokat, akkor legyen következetes.

A Tyne folyó déli partja 2012.09.15. 23:28:16

@tff: a téma meg az volt, hogy képes-e valaki jelentős erőkifejtésre úgy, hogy nem eszik húst. úgyhogy se Hitlerék, se a repülő nem tartozik ide.
amúgy, Hitlerről speciel én azt olvastam, hogy ez hülyeség, dehogy volt vegetáriánus, egy időben az orvosa eltiltotta a hústól, egészségügyi okokból. Sztálin vegetáriánusságáról meg tőled hallottam először...a témához meg továbbra sincs köze.

tff 2012.09.16. 08:58:43

@A Tyne folyó déli partja:

Na de írtam, hogy konkrétan egy idézetre reagáltam a honlapról, amit belinkeltél.

Belagezapista (törölt) 2012.09.16. 21:14:03

@tff:
Nekem semmi bajom a vegákkal és vegánokkal, kivéve azokat, akik állatbarát ideológiára hivatkoznak ÉS(!) ezen elv alapján akarnak másokban is bűntudatot ébreszteni.

[c] 2012.09.17. 00:33:48

@tff: Engem nem a húsevés zavar, hanem az a szenvedés, amelyet az állatoknak életük és haláluk során szükségtelenül kell elszenvedniük. Ez valójában lelkiismereti kérdés - én azt gondolom, hogy erkölcsi kötelességünk mindent megtenni annak érdekében, hogy minél kevesebb fájdalmat okozzunk.

Nem vagyok vega, viszont inkább eszem olyan disznó húsát, amelyet hozzáértő és állatbarát ember nevelt és vágott le, mint nagyüzemit.

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2012.09.17. 08:55:32

@lárvalányhaj: OFF: bár nem ismerlek, de a mondatodban a pl. szó elég furcsán lóg ki (vagy be). ON. Ilyenről már hallottam, de - és ez nagyon komoly kérdés: TÉNYLEG van olyan, hogy egy ilyen dologra valaki nem emlékszik?

@tea fan: nem tudom, mennyi darab disznóvágáson jártál, de nagyátlóban inkább a nagyüzemi vágás a humánus...

Ernoke 2012.09.17. 13:31:16

@vészmadár (pica pica): Ezt nem úgy kell érteni, hogy konkrétan nem emlékszik, hanem hogy nem foglalkozik vele, kizárja a gondolatai közül. Mondjuk szexuális problémái vannak, de nem kezdi el végiggondolni, hogy mi okozza ezt és hogyan, hanem automatikusan lapít. Nekem is beletelt 20 évembe, amíg összekötöttem bizonyos problémáimat bizonyos múltbéli eseményekkel...

@KürtiT (Tromb74): nagyon sok ember képtelen számára kielégítő döntést hozni, mert gyáva hozzá, ehelyett látszatmegoldásokat követnek, amik szakadék felé viszik őket. a pszichológus feladata nem az lenne, hogy egyrészt szembesítse őket a viselkedésükkel ("50 éve ezeket a rögzült szarságokat követed, mégis állandóan bőgsz és boldogtalan vagy, nem gondolod, hogy nem a világban van a hiba, hanem benned?"), másrészt rávezesse őket arra, hogy min is kéne pontosan változtatniuk? mert szerintem pont erre alkalmatlan.

@lárvalányhaj: aki nyíltan segítséget kér, annak már gyakorlatilag nincs is szüksége segítségre. annál, akit mondtam, egyrészt rengeteg rejtett segítségkérés van, másrészt egy kedves, jószívű ember, nála pont a manipuláció a választott káros viselkedésminta.

egyébként számomra nagyon furcsa a hozzáállásodat olvasni. hogyhogy megterheli a barátságot, amikor pontosan ez a barátságok célja és lényege...? aki erre nem alkalmas, az a haverom/cimbim, nem a barátom. az meg a másik, hogy a hozzám legközelebb állók "ellenem fordíthatják", amit mondok...?:o ilyen 31 év alatt egyszer sem történt velem, kizárólag ellenségek akartak ártani nekem rólam megtudott infókkal, de senkiben soha nem csalódtam, akit a barátomnak tekintettem. párkapcsolatban meg végképp nonszensz, hogy ne bízzak a másikban, mert mi van, ha elárul, az embernek ezek szerint max. társas magányban kellene léteznie?
(biztos, hogy te jó emberekkel veszed körül magad? )

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2012.09.17. 13:46:26

@Ernoke: "ilyen 31 év alatt egyszer sem történt velem, kizárólag ellenségek akartak ártani nekem rólam megtudott infókkal"

Egy nagyon-nagyon okos mondás szerint a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Én inkább úgy jártam sokszor, hogy puszta jót akarásból sikerült barátoknak nagyon belenyúlniuk ebbe-abba.

lárvalányhaj 2012.09.17. 17:06:39

@Ernoke:

nem azt mondom, hogy tilos lelkizni a barátokkal, de szerintem irreális elvárás egy baráttal szemben, hogyha rákényszerítem arra, hogy olyan gyakorisággal és mélységben beszélgessünk a traumáimról, ahogyan azt egy pszichológussal tenném.
egyrészt azért, mert (tapasztalat!) az emberek többsége a traumákkal nem tud mit kezdeni. pl. egy olyan ember, akinek sose volt olyan korszaka, amikor nagyon magányos volt, mert minden közösség kirekesztette, nem tud mit kezdeni azzal, ha másvalakinek ilyen tapasztalata van. és akkor a durvább traumák (pl. családon belüli erőszak különböző válfajai) még szóba sem kerültek. és nemhogy nem tud vele mit kezdeni, de hallani sem akar róla, mert kényelmetlen neki.
másrészt még ha tud is vele mit kezdeni, akkor sem biztos, hogy nagy mennyiségben elviseli. pl. egy depressziós ember annyira negatív tud lenni, hogy pillanatok alatt leszívja az energiákat. olyan érzésed lesz, mintha egy fekete lyukba öntenéd a pozitív visszacsatolást, mert csak nyomod-nyomod az energiát, és a töredékét sem kapod vissza. a legtöbb ember nem akar ilyesmit hallgatni, ilyen emberek társaságában lenni, mert érzéseket keltenek benne.

ami meg az információk felfedését illeti: alapvetés, hogy minél többet tud rólad a másik, annál sebezhetőbb leszel. a manipuláció nem feltétlenül rossz szándékból történik, csak vannak olyan emberek, akiknek az a természetes működési módja, hogy manipulatívak. sokszor maguk sem ismerik fel. pl. Manipulatív Mária el akar érni valamit nálad, amiről tudja, hogy nem mennél bele, ha szemtől szemben kérne meg rá, viszont ha a kezébe adod a "távirányítódat", akkor tudja, hogy milyen "gombokat" kell megnyomni rajta annak érdekében, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy ő szeretné. nem is biztos, hogy észreveszed, csak egyszercsak megtörténik veled.
ami meg a párkapcsolatot illeti, ott elég könnyen elfajulhatnak az események. például félredugsz, a pasid megharagszik rád, szakít, és bónuszként kitol veled. és azzal lehet a legcsúnyábban, legnagyobb fájdalmat okozva kitolni, akit jól ismerünk. do the math.

blur7 2012.09.17. 18:54:13

@lárvalányhaj: Szerintem elsősorban azért nem látjátok hasonlóan a megbeszélés, elmondás kérdését, mert egyikőtöknek még nem kellet nagyot csalódnia közeli barátjában. Az én álláspontom valahová a kettő álláspont közé esik. Szerintem is van a kitárulkozásnak olyan mértéke a súlyos lelki traumák esetében, amit jobb, ha egy viszonylag objektív ember (nem kell szakembernek lennie mindenképpen, de legyen bölcs) hallgat meg.
És akkor még felvetődik egy további kérdés: aki egy halom szörnyűséget meghallgatott, az kinek mondja el, hogyan könnyítsen lelkén?
És ha tanácsot adok, akkor komoly felelősséget vállalok. Egyik barátomat (nő) rendszeresen verte az élettársa. (Ha például családon belüli erőszakról van szó, akkor - sajnos - nekem sem térkép e táj.) Azt tanácsoltam neki, hogy hagyja el (nem azért, mert én akartam ráhajtani a nőre). Jó sok idő telt el, mire megtette. Most már látja, mi volt a helyes döntés. De ha egy még rosszabb kapcsolatba került volna utána, akkor talán most engem is hibáztatna.

lárvalányhaj 2012.09.17. 21:54:18

@blur7:

részben, de nem csak erről van szó. mindig is úgy gondoltam, hogy az ilyesmi nem a barátok dolga, pláne akkor, ha olyan komoly a probléma, hogy már tüneteket okoz.

+ az én saját tapasztalatom az, hogy az igazán traumatikus élményeknél a puszta elmondás nem is segít, mert nem könnyebbülök meg, hanem újraélem az eseményeket, és csak még szorongóbb és ingerültebb leszek, mint annak előtte.
plusz mindig bele lehet futni abba, hogy a másik ember egyszerűen nem érti meg a problémát, lekicsinyli stb.

az meg tök jó, hogy ezt javasoltad a barátnődnek, nagy szerencse, hogy akkor és ott volt kihez fordulnia.

KürtiT (Tromb74) 2012.09.18. 23:42:02

@Ernoke: Mégis ezt teszi. És sokak számára úgy tűnik, hatékonyan.
Az emberek többnyire tudják, mit csinálnak szarul, csak nehezen szánják rá magukat a változtatásra. Ha az elejétől a végéig átrágják magukat az őket nyomasztó problémákon, az esetleges alternatívákon, akkor valami olyat tesznek, amit azelőtt soha. Ez nagyban megkönnyíti a cselekvést is.
A pszichológus kb. aszisztál az egészhez, és az egymást követő alkalmakon a páciens mindig beszámol a változásokról, és persze mindig szeretné (maga és a pszichó előtt) bizonyítani, hogy lépett egyet előre.
A pszichológus meg azért hatékonyabb, mint a barátnő, családtag, mert a figyelmét csak az köti le, hogy a verbális-, nonverbális-,és metakommunikációra összpontosítva felderítse a problémákat és a pacienst azok megoldása felé terelgesse.
Nem kell, hogy ismerjen (sőt!) téged, a körülményeidet, a közvetlen környezetedet.
Jellemzően olyan tudományról van szó, ami számtalan esettanulmány, teszt, megfigyelés, terápiás jegyzőkönyv alapján felgyülemlett tudásra támaszkodik. Ezekből kiindulva szabja személyre a terápiát, amelyet adott esetben alkalmaz.

A barátnőd (akárkid) biztosan olvasott egy-két dolgot mondjuk a gyermekbántalmazásról (ha éppen erről van szó), tud adni használható tanácsokat.
Egy pszichológus, aki nagyjából ezen a területen dolgozik, évente többtucatnyi hasonló esettel találkozik, már több ezer oldalt elolvasott a témáról, és részt vett vagy húsz konferencián. Persze ezek a számok csak igen fiatal pszichológus esetében igazak.
És ez így van minden, a pszichológia szempontjából érdekes területtel.
Depresszió, alkohol betegség, evészavar, viselkedészavar...
Ezeknek mind-mind vannak specialistái, akik főállásban és szabadidejük jelentős részében ezeket kutatják, évtizedeken keresztül.

Pl. ahhoz, hogy családterápiát tarthas, az egyetem után részt kell venned egy 100 órás elméleti képzésen, 100 órányi más által levezetett családterápián megfigyelőként, 150 órányi önismereti képzésen, 2x50 óra családterápián aktív résztvevőként supervizor irányítása alatt, 80 órányi ezen a területen végzett aktivitás (konferenciák, egyebek). Végül kell irnod egy esettanulmányt az egyik terápiáról, amiben részt vettél,és meg kell védened egy háromtagú bizottság előtt.
Ja és igazolnod kell, hogy ez idő alatt mindvégig pszichológusként dolgoztál pl. egy nevelési tanácsadóban. Ez a procedúra 3-5 évig tart az egyetemi diploma után, és ha megcsináltad, akkor számítasz kezdőnek ezen a területen (közalkalmazottként kb. 120 e nettó fizetést érdemeltél ki).

Ehhez képest a az unokahugi v. barinő releváns tapasztalata nyilván sokkal meggyőzőbb.

Ernoke 2012.09.19. 10:35:18

@lárvalányhaj: a barátaimnak választott emberek mindig tudtak mit kezdeni a problémákkal, és soha nem árultak el. manipulálni pedig olyan módon engem nem lehet, amilyen módon te mondod, mert magát a szándékot mindig észreveszem. csak ha nem okoz nekem nagyobb problémát, amit el akarnak nálam érni, akkor hagyom magam.
ami a hozzászólásod második részét illeti, az eddigi viszonylag széleskörű tapasztalataim mind azt erősítették meg, h ártalomelkerülésre ekkora tekintettel lenni az emberi kapcsolatainkban előbb-utóbb nagyon visszaüt. a kiteljesedés ellen hat ugyanis. no pain no gain, ha már angolul akarunk szólni.:)

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2012.09.19. 12:43:21

@KürtiT (Tromb74): egyik kedvenc tanárom éppen pszichológus, de amúgy nagyjából hasonló a véleményem erről, mint a tanárokról: NINCS az az iskola, képzés, gyakorlat és tapasztalás, ami valakiből jó tanárt (jó pszichológust) farag. Az eredendően, születetten jó tanárok (pszichológusok) kiteljesedhetnek, finomodhat a módszertanuk, még gyakrabban viszont inkább arról van szó, hogy az elvégzett iskola ELLENÉRE jó tanárok (pszichológusok) maradtak. Még egyszerűbben: még a tanárképző SEM tudta őket elrontani...

KürtiT (Tromb74) 2012.09.19. 13:03:21

@vészmadár (pica pica): Hát ez a pedagógiára, tanári pályára feltétlenül igaz, a pszichológiára annyiban, hogy az egyéni motiváción, rátermettségen múlik leginkább a dolog, mellékesen azért el kell olvasni néhány mázsa könyvet, és egyéni tapasztalatokra is szükség van.

Ezért van az, hogy egyetem után még kb. 4-5 évet dolgoznak a szakmában, mielőtt terápiát tarthatnának. Egyszerűen ennyi kell hozzá, hogy kellő mennyiségű releváns tapasztalatra tegyenek szert.
Feleségem pedagógus és pszichológus végzettséggel rendelkezik, de az eleve meglévő adottságain kívül azért kellett neki pár munkában eltöltött év, és jó néhány képzés, mire igazán gatyába (szoknyába) rázódott.
Egyszerűen rutin nélkül, irtózatos energiákat pazarolt arra, hogy a napi 6-8 esetet kezelni tudja, minden nap ki volt borulva a sok szartól, amit végig kellett hallgatnia. Ez természetesen a hatékony munkát is megnehezítette.
vagy 100 önismereti óra és mindenféle szakmai képzés után helyére kerültek a dolgok. És ennek én nagyon örülök :D

lárvalányhaj 2012.09.19. 13:06:54

@Ernoke:

a manipuláció attól manipuláció, hogy a szándék nem nyilvánvaló. :)

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2012.09.19. 13:31:51

@KürtiT (Tromb74): ez amúgy nem rossz, dugni például szerintem legalább 10 év gyakorlat után tudsz csak tisztességesen:)

KürtiT (Tromb74) 2012.09.19. 13:44:06

@vészmadár (pica pica): Hehe, a másik posztban válaszoltam véletlenül. ide kopírozom.

Talán még annyi különbség van tanár és pszichológus között, hogy az előbbi szakmával járó nehézségeket az emberek nagyjából ismerik, ha szeretnek is erről megfeledkezni.
Ha valaki képes napi több órában 25-30 különféle gyerek érdeklődését fenntartani, tudományt gyömöszölni a fejükbe és ezen felül még nevelni is őket valamilyen módon, de legalább helyes értékek felé terelgetni őket, az kicsit nagyobb társadalmi elismerést érdemelne.

A pszichológus esetében meg az a helyzet, hogy akikkel ő találkozik, annak biztosan komoly gondjai vannak, ez feltétlenül közös bennük.
Na most 6x1 (+adminisztráció)órában ilyen embereket hallgatni, az olyasmi, mintha a kocsmában hat ember ülne le melléd egymást követően egy órácskára, hogy kiöntse neked világfájdalmát, miközben a te problémáidra egyáltalán nem kíváncsi.

"ez amúgy nem rossz, dugni például szerintem legalább 10 év gyakorlat után tudsz csak tisztességesen:)"
No ja, kell hozzá az a tapasztalaton alapuló magabiztosság, aminek hiányában a kamaszkori szex, ha szigorúan vizsgáljuk, inkább meztelen szerencsétlenkedésnek mondható.
Persze ebben is vannak született tehetségek :D

KürtiT (Tromb74) 2012.09.19. 14:02:22

@vészmadár (pica pica): Így, Pizka nélkül bosszantóan lassan jutunk el a poszt témájától a dugásig.
Gondolom, ez Tibort nem annyira zavarja.

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2012.09.19. 14:11:13

@KürtiT (Tromb74): Pizka sokat segíthetne, de nekem sem esik nehezemre, csak én sem járok ide már sokat. Most mondjam, hogy meg is látszik? Múltkor kénytelen voltam a régi hozzászólásaimat olvasgatni, hogy nevethessek a modoroson.

KürtiT (Tromb74) 2012.09.19. 14:44:24

@vészmadár (pica pica): Bizony. Értem én, hogy a kommentelő feladata a posztok nagyszerűségének méltatása, de legalább az, hogy hülyét csináljon magából.
Viszont a régebbi, nem feltétlenül szabályszerűen reagáló kommentelők - Pizka, Altoid, Nádiposzi, Bateman stb. - szórakoztatóbbak voltak.

"Hiába, a régi jó dolgokból nem maradt mára semmi" :D

Belagezapista (törölt) 2012.09.19. 16:45:31

@KürtiT (Tromb74):

"Na most 6x1 (+adminisztráció)órában ilyen embereket hallgatni, az olyasmi, mintha a kocsmában hat ember ülne le melléd egymást követően egy órácskára, hogy kiöntse neked világfájdalmát, miközben a te problémáidra egyáltalán nem kíváncsi."

www.youtube.com/watch?v=Blkx0K_GQZ8

Nadiposzi (törölt) 2012.09.23. 10:06:36

@KürtiT (Tromb74):
Na, most elmorzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkában, meg lettem említve, hej srácok, ha itt lennétek, most a hónom alá kapnám kettőtöket, és rágyújtanék egy borongós, átélhető, férfiasan szirupos nótára.
Hüpp. Amúgy az milyen már, hogy a posztok átpörgetése után már a kommentekre sincs türelmem, se humorom, csak az ismerős avatárokat keresve olvasgatok bele hébe-hóba. Régen minden jobb volt, az a kurva naptár is eggyessel kezdődött, pölö.

Celtic 2012.10.17. 07:43:00

Nagyon egyszeru az elhizas oka: Ha a honod alatt cipeled a tizkilos zsirosbodont, azt barmikor lehet unortodox modon adoztatni, akar visszamenoleg is (mittomen, _minden_ eleted soran cipelt zsirosbodonbol egy kilot adj le a NAV-nak), mig ez a testen hordva nem jatszik. Szoval ilyen fifikas, adoelkerulo nep vagyunk, ezert van az egesz.

sírjatok 2014.03.15. 20:59:24

Néztem, hogy jé, egész úgy beszélgettek, mint régen, kivették az előmoderát vagy mi?

Aztán észrevettem a dátumot.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu