Sorry, de én már csak ilyen kis emberi perpétum mobile vagyok, nem bírok megülni a sejhajomon. Folyton tennem-vennem kell valamit, gyűlölöm, nem állhatom az emberi tehetetlenséget, teszetoszaságot, tutyimutyiságot.

Most komolyan, emberek képesek munka után hazamenni, és első dolguk, hogy lehuppannak a kanapéra a tévé elé, és azt bámulják éjfélig, azt a sok szart. Barátok közt, Megasztár, X Faktor. Közben tömik magukat kétpofára popcornnal, szlapálják a kólát. Arra hivatkoznak, hogy egy átgürcölt nap után az embernek ki kell kapcsolnia és nem képesek másra, de ez hatalmas kamu. 

Én nem bírnám. A lustaságnál, semmittevésnél jobban nem tud semmi felidegesíteni. Amikor hétvégén kint hétágra süt a nap, lehetne menni strandra, kirándulni, ismerősökhöz, rokonokhoz, ezek délig alszanak, és négyig csak lézengenek a lakásban: vakargatják a micsodájukat, kávézgatás, klozett, rádióhallgatás. Nem veszik észre, hogy elbaszarintják a szabadidejüket? Mások ilyenkor már rég levitték a kutyát, megjárták a piacot, boltot, programokat csinálnak, szórakoznak...

Programok! Mindig kell valami nyüzsgés, valami program, valami közös. Hiszen végtére is ez az, ami minket emberré tesz. Az ember társas lény, és nem arra született, hogy leüljünk egy asztalhoz, és egész végig a facebookunkat nyomogassuk a mobilunkon. Mert sajnos egyre több ilyet látok. A szülők SMS-t küldenek a gyereknek a szomszéd szobába, ha kész a reggeli. Nem jó ez így... 

Állatkert, kis vásárlás, cirkusz, vidámpark, egy séta a Dunakorzón, kirakodóvásár a Várban vagy Szentendrén, egy jó süti a Daubnerben az vagy az Emilben egy jó ristrettóval. És képesek inkább átaludni a hétvégét. Kipihentebbek persze nem lesznek. A legtöbb kutatás szerint is az egészséges felnőtt szervezetnek bőven elég napi 4-5 óra alvás. Ezek meg 8-12 órákat végigfetrengenek másnaposan. Közben nem veszik észre, hogy átalusszák az életüket. Majd hatvanévesen, amikor meg mérleget kell lassan vonni, akkor jönnek majd rá, hogy leéltek hat évtizedet, és nem csináltak közben semmit. Én márpedig a carpe diem híve vagyok: amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! És ha egyszer végigpereg előtted az életed - ha eljön annak is az ideje -, akkor ne tudd eldönteni, hogy akció- vagy pornófilmben vagy-e.

Még egyszer nehogy az utamba sodorjon egy ilyen naplopót a sors, mert megőrülök. Csak úgy szívják az energiáidat ezek a patópálok. Te pörögnél, pezsegnél-nyüzsögnél, és semmi. Mit csinálunk ma este? Mit tudom én, tévézzünk. Semmit. Pihenjünk. És legszívesebben a hajad tépnéd ezeket hallva. Megpróbálnád felrázni őket, kizökkenteni ebből az értelmetlen létből, de nem lát-nem hall-nem beszél. Reménytelen. Csak azt a szart nyomkodja. Az elején, amikor azt hiszed, hogy na majd én megváltoztatom - hát esélytelen. Pár hónapig esetleg működhet, de utána felejtő. Te meg utaznál, világot látnál, ez meg nem vágyik sehova. "Jó nekem itt" - hát igen, ezért se vitted semmire. Mert a rohadt kerületedből, a lakásodból se szívesen teszed ki a lábad.

Az élet pedig olyan rövid, és halálos bűn semmittevéssel eltékozolni.