Tiszteletem a Hölgyeknek és az Uraknak!
Hoztam Nektek egy kis finomságot, jó étvágyat hozzá.
Üdv,
Nightfly
A Munkahelyi Pazarló
– Gizike, kérlek nézd meg nekem, hogy a négy órási tanszéki értekezlet a 225-ösben vagy a 226-osban lesz?– Na várjál, Csillagom, keresem… Hogyaszongya… Na… Itt van az email, nyomt…
– …nem kell kinyomtatni, csak azt nézd meg, hogy a 225-ösben vagy…
– Jól van, már ki is jött. Ja, a negyedik oldal még csak most jön. Így ni, összetűzöm őket és kapsz hozzá egy mappát is.
Ugye mindannyian jól ismerjük az alapvetően jó szándékú, de – legalábbis részemre – végtelenül idegesítő embertípust, a Munkahelyi Pazarlót? /Ld. párját, a Telefonembert - M.T./ A Munkahelyi Pazarló tudat alatt meg van győződve róla, hogy a papír, a nyomtatópatron vagy az áram ingyenes és végtelen. És úgysem ő fizeti. Ennek megfelelően a munkavégzése során az ökológiai lábnyoma egy kisebb kontinensnyi.
Először is a legfontosabb, a kiindulópont, a bázis: a Munkahelyi Pazarló NYOMTAT. Mindig és mindent. Általában emailben is elküldi az anyagot, de ki is nyomtatja mindig. Természetesen egyoldalasra. Természetesen mindent a legjobb minőségben. Természetesen formázás nélkül (a levél aláírójának beosztása így már egy újabb oldalra csúszik át.) Jó dolog a forwardolás, de a nyomtatás még jobb.Valószínűleg hosszú évek alatt sem tudta megunni azt az érzést, hogy egy kattintás a nyomtatás ikonra, és hopp! felbúg a nyomtató.
Azt, hogy egy papírnak két oldala van, immár bő öt évtizede nem tudja felfogni.
– Gyönyörűm, kinyomtattam Neked a félévi beosztást és tanmenetet, az ajánlott irodalommal együtt (megj.: kb. 30 oldal).
– Köszönöm, de nem kellett volna. Fent van a honlapon és ugyanaz, mint a tavalyi. Ráadásul úgyis csak egy előadást tartok és azt már felírtam magamnak.
– Nem baj, jó az, ha megvan egyben az egész. Ja, itt van a szociológia tanmenet is. Mindjárt keresünk egy szép mappát hozzá.
– De én nem is oktatok szociológiát.
– Azért csak tedd el. Nem tudom követni, hogy ki mit tanít. Inkább kinyomtattam mindenkinek mindent (gyors fejszámolás: 15 x 6 x 30), aztán válogassatok… (nevet). Hát nincs igazam? Ez a piros mappa jó lesz vagy a kockásból adjak egyet?
A Munkahelyi Pazarló imád rendelni. Kéjes örömmel lapozgatja az irodaszer-katalógust; a negyedévi rendelések összeállítása ünnepi alkalom, és mindössze két-három munkanapot igényel. Ilyenkor legálisan hódolhat mappa-, dosszié- és címkefetisizmusának. Dizájnos radírokat, zselés tollakat, kapcsokat, mintás lefűzőket, a legkülönbözőbb színű, méretű és formájú post-it-eket rendel – stratégiai mennyiségben. Szövegkiemelő filcekből szintén bejelentés-köteles mennyiségre tart igényt. A tavaly rendeltek nagy része ugyanis már beszáradt. A tanszéken alig tizenöten vagyunk a három kartonnyi szövegkiemelőre.
Az évek során a szokásos (?) irodaszereken felül befigyelt egy-egy 15 ezer forintos billentyűzet vagy egér is. A régi billentyűzet már kétéves lesz és amúgy sem mutatja az időt. Arra viszont soha nem jött rá senki, hogy az ilyen „régi” dolgokkal mik történnek. Vagy hol van a tavaly rendelt négy tűzőgép? Állítólag ezeket elnyeli a tér-idő kontinuum.
De a legdurvábbak az ún. irattartó papucsok. Mindenkinek van egy ilyenje a tanszéken (a. k. a. „fakk”). Én kezdetben abban a hitben voltam, hogy egy masszív, kemény irattartó papucs sokáig elég. Mondjuk 10 évig. Mert nem tud elhasználódni.
– Na, milyenek lettek?
– Szépek. De hogyhogy lecserélted az összeset?
– Hát tudod, amikor tavasszal idekerült a Lacika, neki csak kéket tudtam adni, mert már nem volt piros. De most szép sárga az összes. Na, de mit ad Neked Gizi néni? Láttál-e már ilyet? Számológépes mappa! Nyisd csak ki, és bele van építve a számológép. Be kell szarni!
– ÚÚÚ, köszönöm, de nem kellett volna. Nem nagyon tudom mire használni.
– Pedig Herlitz. Márkás! Azért csak vidd el, mindenkinek rendeltem a tanszéken. Még jól jöhet. Asztali naptárt adtam már erre az évre?
– Nem, de nem is kell, köszönöm. A telefonomba írok be mindent.
– Nem baj, itt van, nézd csak. A nagyobbikat rendeltem. Jó színes. Tényleg nem kell? Akkor kidobjuk, ne foglalja itt a helyet.
Az új fakkomban rögtön találok is egy levelet. A5-ös formátumú boríték, Avery etikettre nyomtatva a nevem. Egy prémium kategóriás A4-es papírra (250 gr/m2) ki van nyomtatva a könyvtár nyitva tartása (ami a honlapon is fent van + emailben is megkaptuk + 1983 óta változatlan). Lopva bepillantok a többi fakkba: szerencsére mindenki kapott egy ilyet.
A Munkahelyi Pazarló környezettudatossága kicsit a hatvanas évek Szovjetuniója alatt van. A fűtés mindig maximumra feltekerve, és gondosan ügyel arra, hogy 7 méteres körzetben minden bekapcsolt állapotban legyen.
– Te, Gizike, nyitva van ám az ablakod.
– Tudom-tudom, de csak egy résnyire. Amúgy meg lehetne fulladni itt.
– Ja, értem. Gizike, a belső szobában be van kapcsolva a gép.
– Tudom, Csillagom, tegnap reggel nyomtattam rajta, csak ott van színes nyomtató. Hagyd csak úgy, lehet, hogy délután is kell majd.
– Ja, oké. De a villanyokat azért lekapcsolom.
A központi beszerzésből érkező környezetbarát klórmentes papír ellen tiltakozik és „csúnya papír”-nak vagy „piszkos papír”-nak hívja. „Nem szebb ez a szép fehér? Már rendeltem belőle, jövő hétre megérkezik.”
Némi irracionalitás az informatikai vonalon is megfigyelhető. A tanszéki dolgok archiválása (!) nagyrészt pendrive-on történik. Mondjuk projektenként egy pendrive. Az a néhány Excel-tábla kényelmesen elfér a 4 GB-os pendrive-on.
– Gizike, ezeket ki lehetne írni DVD-re is. Egy DVD huszad annyiba kerül, mint egy pendrive.
– Hát én jobb szeretem ezeket a kis vackokat. Jól lehet rájuk másolni. Aztán láttad a gazdasági igazgató ma reggeli emailjét? Állítólag akkora az egyetem adóssága, hogy kincstári biztost küldenek ki. Ki is nyomtatom, várjál.
Az utolsó 100 komment: