Az elmúlt év minden eddiginél szélesebb nyilvánosságot biztosított Országunk, Népünk, Kormányunk, Miniszterelnökünk és Alaptörvényünk számára a nyugati sajtóban. Ön szerint is kár lenne nem élni ezzel a fantasztikus lehetőséggel? Hiba lenne beleolvadni a szlovák, szlovén, szlavón, szlivón, szlávón műnemzetek hosszú és jellegtelenül szürke sorába? Élvezettel nézné, ha Daniel Cohn-Bendit Miniszterelnök Úrhoz vágná Mont Blanc tollát, ha Martin Schultz maradék hajállományát is elveszítené? Egyedülálló ötleteink épp ezekhez a tervekhez nyújtanak segítséget!
Tíz javaslat a kormány számára a hogyan továbbról
1. Kétkamarás parlament
A komoly nemesi hagyományokkal rendelkező nemzetek országgyűléseinek elengedhetetlen tartozéka, ráadásul Hazánkban is régen bevált ez a rendszer. Az egykori főrendek természetesen történelmi bűneik – főként a Habsburgok elvtelen kiszolgálása – okán megfosztatnak majd automatikus felsőházi tagságuktól. Ezeket az örökletes pozíciókat az arra legméltóbb dinasztiák – Orbánok, Áderek, Navracsicsok – kapják majd. Nincs szörnyűbb rémálom az ellenzék számára a bőséges gyermekáldással bíró, keresztény-keresztyén konzervatív, narancsos famíliák generációról generációra tovaszálló uralmánál. Indulatosan kérik majd számon a liberális demokráciától idegen dinasztikus felfogást, amely csak abban az esetben elfogadható, ha ávósoknak, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tagjainak, a Tanácsköztársaság népbiztosainak és az Elnöki Tanács elnökeinek leszármazottai kísértenek újra és újra a magyar közéletben. További ingerlésük kedvéért ráadásul nemes intézményünk ismét visszakaphatja régi, jól bevált nevét, a Nemzetgyűlést.
2. Átnevezések
Tarlós István Főpolgármester Úr megválasztásával üdítő folyamatok vették kezdetüket a budapesti köztereken. Demszky Gábor villamosai a Széll Kálmán térről indulva érintik a 32-esek terét, hogy aztán a Corvin-negyeden át az Országzászló mellett suhanjanak tova. Ezt a szívderítő, és Hazánk ellenzékét rendkívül irritáló változást szemlélve kifejezetten szívesen látnánk, ha a Petőfi híd is visszakapná eredeti nevét, a Móricz Zsigmond körtérrel és Bartók Béla (szabadkőműves!!!) úttal egyetemben. A tárgyukat vesztett névgazdák közül az arra érdemeseket természetesen más területeken lehetne kompenzálni. Az erre mindenképp érdemes költőnk megkaphatná azt a hidat, amit gonosz erők a magyarság legnagyobb ellenségének egyik degenerált császárnéjáról neveztek el.
3. Adategyeztetés
Rendszerünk bírálóinak országaiban bevett módszer a futballhuliganizmus megfékezésére a mérkőzéseik időpontjában tartott, kötelező jellegű rendőrségi adategyeztetés. A folyamatosan prüszkölő, kötözködő, rikácsoló, balhézó, provokáló ellenzéki erők vezérei már amúgy is rendelkeznek némi priusszal, így a dolog könnyedén kivitelezhető lenne. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, mennyivel előnyösebb jelenleg oldalunk helyzete, hiszen a milliós szervezetük 90 ezer támogatója rendre 10-40 ezres tüntetéseket produkál Nemzetünk Fővárosában, amit remekül kompenzál a rendkívül higgadt, nyugodt, megfontolt és méltóságteljes, sokszoros többségben levő és csak ritkán, demonstratív jelleggel felvonuló elsöprő kormánypárti többség.
4. Munkaszolgálat
Már maga a fogalom félelmet, rettegést és összeugró gyomrokat eredményez. No persze azok, akik félnek e fogalomtól, minden bizonnyal meg is érdemlik. Miniszterelnök Úr többször kifejezte már filozófiájának azon részét, hogy a munka nemesíti és felemeli a Magyar Nemzet lelkét, ellenzékének legnagyobb része viszont sehogyan sem találkozott még ilyen jellegű építőmunkával. Ellenben a kötelező katonai szolgálat alternatívájaként létre lehetne hozni azt a szervezetet, ahol a Honvédség számára nem teljesen megbízható egyének is hasznára válhatnának közösségünknek. DK-tagság, volt SZDSZ-es pártigazolvány automatikus SAS-behívót jelentetnének. Ha szívesen nézné, ahogy a Modorosblog adminjai szuronyos puskával a vállukon őriznék a Szabadság téri ágyások közt térdeplő és petúniapalántákat ültető örök elégedetlen törzskommentelőiket – akiknek csak a száz négyzetméteres Országzászló nyújt némi árnyékot – akkor a Munkaszolgálat intézményét Ön is imádni fogja.
5. Hazaárulás
Régi, kipróbált vádpontok gyakorlati alkalmazása, gondolunk itt olyasmikre, mint felségsértés, az uralkodó társadalmi rend elleni izgatás, lázítás, szervezkedés, legfőképpen pedig a hazaárulás. A külföldi véleményformáló elit természetesen tajtékzik majd, koncepciós pereket és bírói önkényt kiáltozik, hazai kiszolgálói lelkes bólogatás mellett titkon érezni fogják, hogy ezen vádak az igazságszolgáltatás rövidke padján kucorgó jegybanki vezetők és televíziós újságírók hosszú sorára egyáltalán nem légből kapottak. Különösen jelentős stratégiai diadalt jelenthet a különféle felforgató elemek távollétükben történő elítéltetése. Könnyedén el lehet majd érni, hogy Imre Kerteszhez hasonlóan Georg Konrad, Paul Lendvai, Charles Gati és George Soros vádalku fejében saját maga jelenti ki: Nem tartozik a Magyar Nemzethez. Ez nyilvánvalóan további egységbe kovácsolja a Fidesz, KDNP és Jobbik szavazótáborát.
6. Unortodox külpolitika
Na kik örömködnek szinte vallási révületben azon, ha kedvenc nagyhatalmuk prominens díszei nem repülnek Hazánkba – pláne nem a Malévvel – vagy nem óhajtanak fotózkodni Miniszterelnök Úrral? Pontosan nekik lenne a végső csapás, ha a sok Chavezezés meg Lukasenkózás után Magyarország pont ezen két úr irányába hirdetné meg Nemzetgazdasági Miniszter Úr példáján az unortodox külpolitikát is. Nem szokványos válsághelyzetek nem szokványos megoldásokat kívánnak, ezt a gondolatot valamennyi közép-ázsiai posztszovjet köztársaság basija személyesen tudatja majd Államunk elsőszámú vezetőjével. Mahmud Ahmedinezsád Elnök Úr hivatalos útja Hazánkba pedig csak olaj lenne az elégedetlen ellenzék tüzére, hogy ezzel a rendkívül csavaros és többértelmű képpel éljünk.
7. A Duna jege
Az évszakhoz képest szokatlanul hideg idő hatására égi jelként értelmezhetjük, ha a magyarság életfilozófiáját jelentő folyamon összefüggő, vastag jégpáncél keletkezik. Ennek eredményeképpen az augusztus 20-ai parádé téli változataként a kormányzati szervek különféle, nagy néptömegeket vonzó, látványos programsorozatot szervezhetnének a területre. A balliberális oldal kollektív emlékezetébe egy évtized óta kitörölhetetlenül beégett koronaúsztatást a „Szent Korona-Curling” követhetné. A játékok végső ékessége pedig kétségtelenül Házelnök Úr uralkodóvá nemesítése, hiszen ő Szálasi Ferenc óta a magyar baloldal által leggyűlöltebb figura.
8. Eltűnések
A diktatúráról káricsoló, folyton párhuzamokat keresgélő felforgató erők természetesen egy percig sem érzik, hogy hőbörgésük révén veszélyben forogna hitvány életük. Azonban mindennek megváltoztatása csupán egyetlen éjszakán múlik! A fehérterror szép hagyományainak megfelelően korunkban is számtalan aspiránst tudnánk felsorolni, akik többszörösen megérdemlik a Bacsó Béla – Somogyi Béla páros sorsát. Nemzetünk tengerhiánya most fáj csak igazán, hisz az argentin katonai junta legédesebb gyakorlatának kipróbálására a Balaton sajnos túlságosan sekély. Mindazonáltal bűn lenne veszni hagyni azt a pillanatot, amikor a folyton farkast kiáltó ellenzék egyetlen éjszaka alatt nyomtalanul elveszti kedvenc műsorainak négy-hét főhősét. Nincs nagyobb káröröm annál, amikor a nagypofájú oktondi kismalac reggel arra ébred, hogy az ordas éjjel a csülkeiből falatozott.
9. Színházigazgatói kinevezések
Fél éve még nem is gondoltuk volna, hogy a globalista világrend Achilles-sarka a budapesti színházak kormányrúdjánál keresendő. Bizony, ennek a körnek a „színházigazgatói pályázat” szóösszetétel korábban annyit jelentett, mint Lipcsei Péternek az Albert Stadion. Azóta változott a világ, és a balliberális művészvilágnak láthatóan mindennél jobban fáj, hogy a balliberális művészvilág bizottsága többé nem nevezheti ki a balliberális művészvilág képviselőit a balliberális művészvilágot igazgatni. Szeretné Ön, hogy a csimpánzfalka a már megszokott német és amerikai bérsajtó mellett olyan helyeken is tombolni kezdjen, mint az Anchorage Post, vagy a New Zealand Chronicle? Nem kell hozzá más, mint a parlagon heverő Mikroszkóp Színpad élére a könnyű műfajban már bizonyított Usztics Mátyást – az ország Teri nénijét – helyezni. A hatást tovább fokozza, ha Nemzeti Erőforrás Minisztere Alföldi Róbert lejáró mandátumát az igazgatásra régóta vágyó Eperjes Károlyra, Miniszterelnök Úr személyes jóbarátjára bízza.
10. A kommunizmus bűneinek tagadását vizsgáló állami felügyelet létrehozása
Régi alapvetés, hogy minden törvény annyit ér, amennyit az államhatalom képes betartatni belőle. Eme filozófia mentén javasoljuk egy központilag irányított rendfenntartó erő létrehozását, amely paramilitáris jellegénél fogja egyszersmind a hasonló spontán szerveződésektől is jelentős emberanyagot tudna elszívni. Biszku Béla Klaus Barbie-t idéző médiafigyelemben részesülhetne. A folyamatos zaklatásoknak kitett Kádár János Baráti Kör agg tagsága nem bírná az újabb illegalitás korszakát. A kukaborogató, unatkozó punk úrigyerekek végre megkapnák életük álmát, néhány hatósági gumibot-ütés formájában. Az MSZP-választmány kongresszuszáró dalocskájának pedig rendőrifák szusszanása vetne véget.
Az utolsó 100 komment: