Olvasóink közül bizonyára rengetegen hallottak a „Civilek a prostitúció ellen!” mozgalom figyelemfelhívó kampányáról. A radikális mozgalom hívei provokatív transzparenst feszítettek az Erzsébet híd pillérei közé, melyen a káros társadalmi jelenség terjedésére akarták felhívni a figyelmet. Egy eldugott budai mellékutcában találkoztunk az akció két szervezőjével. Interjúalanyaink nem vállalták arcukat és teljes nevüket.

- Az első kérdés adja magát. Miért nem vállalkozik egy bátor, radikális, civil szervezet képviselője arra, hogy arcát és nevét adja akcióihoz?

- Judit: A kérdés aktualitását természetesen a mai Magyarországon uralkodó közállapotok indokolják. Természetesen egy demokratikus országban mi sem tartanánk semmitől, de mivel esetleg megélhetésünk kerülne veszélybe, így nem kockáztathattunk.
Annamari: Hozzátenném még, hogy esetlegesen a szervezetet is mindenféle hatósági zaklatásnak tennénk ki ilyesmivel. Bizonyára tudjátok, hogy megy ez manapság. Ügyészség, NAV, ezek mellett nem reszkírozhatunk meg ilyesmit.

- Akciótokkal a Magyarországon uralkodó közállapotokra kívántátok felhívni a figyelmet. Kifejtenétek álláspontotokat a prostitúció mai állásával kapcsolatban?

- J: Tarthatatlan, hogy fiatal nők ezrei kényszerülnek ebből élni. A magyar társadalom még nem nézett szembe visszatetsző szokásaival és ósdi hatalmi beidegződéseivel. Férficentralizált világunkban természetes, hogy a nő csak egy eszköz, esze és tehetsége helyett pedig a testével kell boldoguljon. Erre kívánjuk felhívni a figyelmet, és ezen kívánunk változtatni.

A: A prostitúció mint problémakör természetesen nem egyedi magyar sajátosság. Mozgalmunk nagyra tartja és elismeri a szexuális szabadság vívmányát, különösen azt a részét, amely megadta a nőnek a döntés jogát saját teste felett, de ez a jog nem lehet parttalan. Nem engedhetjük áruba bocsátani, ezzel ugyanis degradálja nőtársai testét is. Amerikai szexuálszociológia kutatások egyébként bizonyítják, hogy a szexualitás ezen formájában kizárólag a férfi találhat örömet. A nő lelke nem így működik. Egyszerűen képtelenség, hogy nők élvezzék amit csinálnak, egészen pontosan aminek csinálására a férfiak rákényszerítik őket.

- Esetleg veletek is történt hasonló eset?

- A: Én szociális munkásként még az egyetem mellett elég sok zűrös helyen megfordultam és egyszer a Klinikák mellett, egy sötét, kihalt mellékutcában leszólított egy eléggé ittas angol srác, de kijózanítólag hatott rá, amikor elég választékos modorban küldtem el melegebb éghajlatra. Utána persze elnézést kért, és angolosan szabadkozott. Még telefonszámot is cseréltünk és kiengesztelésül ragaszkodott hozzá, hogy ha Leedsben járok, akkor mindenképp vendége vagyok egy Shepherd's Pie-ra, de aztán végül nem lett semmi a dologból.

- Feministának tartjátok magatokat?

- J: Igen.

A: Én nem tartom magam hagyományos értelemben vett feministának, inkább egyetemes emberjogi harcosnak és szabad baloldali gondolkodónak. Természetesen ezen filozófiák alapeszményei közé tartozik a mindenkori feminista gondolat is, de hasonlóan közel érzem magamhoz a ’68-as lázadó generáció és a radikális mozgalmi csoportok érzelemvilágát.

- Vettetek már részt ehhez hasonló radikális, figyelemfelkeltő akciókban?

- J: Én a 4K! moszkva téri performanszához festettem a P-betű egyik hajlatát.

A: Én a Millásoknál is tevékenykedem mindenféle apró-cseprő ügyekben, és projektfelelős voltam több Greenpeace-műveletben is.