Hello Tibi!
A téma a földön hever, most végre meg is írtam. Az Öregasszony, de A Nyugdíjas is lehet a címe. Nem tudom, van-e a témakörből és elfér-e, remélem, hogy igen:)
üdv
Norbert K
-Tudom Anci, tudom. Én se tudok aludni, igen, éjszaka többször is felkeltem, 6 óránál többet képtelen vagyok az ágyban maradni. Persze az Irmus mondta, hogy ő éjfélig is (!) tévét néz és bizony kilencig is ágyban van. Hát nem tudom, mit néz, én soha nem nézek semmit, jó, pár műsort az emegyen, de hát többre tényleg nincs időm, híradót, Önök kértéket, de már abba is csak ismételnek. Na, mondjuk, ő soha nem dolgozott meg semmiért, örökölt egy csomót, a férje hülyére dolgozta magát az építkezésen, de ő egy húslevest nem csinált volna neki, a gyárba is könnyen bekerült. Persze, tisztességgel megöregedett, de én pl. az Irmuskát egyszer nem láttam, hogy főzött volna, persze valamit biztos ettek, de hát mégis, a kertet is szegény Lajos csinálta mindig.
Persze, tudom, hallottam, szegény Orosháziné. Na mondjuk ő tényleg mindent megtett a gyerekeiért, nagyon jó dolguk volt, az utcában még semelyik gyereknek nem volt BMX-e, amikor neki már hozták a rokonok az NSZK-ból, meg a márkás ruhákat, gondolom, nem ingyen, ahogy azokat ismerem. Erre múltkor is hallom, hogy a kisebbik milyen hangnemben beszélt vele, hát a hátamon felállt a szőr, komolyan. Ha engem kérdezel, már csak azt várják, hogy meghaljon végre és eladhassák. Remélem annyi eszük csak lesz, hogy nem valami cigányoknak adják el, az kéne még. Bár a polgármester lánya, tudod, az a kis csinos, úgyis a szomszéd utcában lakik, szóval mondjuk azt biztos, nem engedné. Olyan rendes az a Kálmánka, szerencsére volt annyi esze az embereknek, hogy nem a fideszest szavazták meg, nem is tudom, az kicsoda.
Tudom, sajnos a kis Kovács gyerek nem ér rá. A lányom mondta, hogy majd keres nekem az interneten egy jó asztalost, ne aggódjak feleslegesen. De hát én nem tudom, nem is tudjuk, hogy kicsoda, azért akárkit nem engedek be a házba, úgyis annyi mindent hallani manapság. Mindig mondják, hogy ne aggódjak, a kutya se jár erre, de soha nem lehet tudni.
Na megyek is, Ancikám, mert odaraktam a levest főni, meg a krumpli is majd megint odaég, mint a múltkor, mert hívtak telefonon, és elfelejtettem közben, tiszta hülye vagyok már. Nem szabadna már ennyit dolgozni, de hát mit csináljak, muszáj. Csoda, hogy meghallottam, a lányoméktól kaptam karácsonyra, de olyan halk, a régi sokkal jobb volt, nem tudom, mit kell ezeket agyonbonyolítani. Annyi gomb van rajta… Na jó legyél Ancikám, üdvözlöm a többieket!
Szevasz Tibi!
Jómagam a ritkán kommentelő, de sokat olvasó fajtából vagyok. Most vettem a bátorságom magamnak és írtam egy posztot. Ha úgy látod megfelelő, akkor hajrá!
Szombat reggel... Nyugi, béke, asszony melóban. Egyedül itthon ülni nem volt kedvem, gondoltam kimegyek sétálni, esetleg meglátogatom Tomi barátomat. Zuhany, kávé, reggeli, indulás. Békés reggel. Idő: 8.30.
Végigballagtam a nyugodt utcán, kiértem a Róna utcai buszmegállóhoz. Idő: 8.38.
Megjött az első. Elkezdtem sajnálni. Szegény, öreg néni, milyen nehezen húzza azt a kocsit! Öltözéke kardigán, kényelmes szoknya, fejkendő, barna cipő. Eszembe jutott a népmesékből ismert kedves „Öreganyó”, aki rőzsét szed az erdőben. Aztán jött még egy, majd még egy, két kocsival. A harmadik - mint kiderült, Marika - ismerte az elsőt, név szerint Joli nénit.
-Jó reggelt, Jolikám! Piacra?
-'Reggelt Marika! Megyek a Fény utcaira, ez a Bosnyák már nem a régi.
-Én ott voltam, csak nem volt rendes répa, ezért beugrottam itt a sarkon a Józsihoz. Nála mindig nagyon szép ám!
Milyen aranyosak! Ragaszkodnak a régi időkhöz, a minőséghez.
Itt a busz. Idő: 8.47. Segíteni kéne felrakni a csomag - itt szakadt meg egy pillanatra a kapcsolatom a világgal. Lenéztem, a fekete sportcipőmön egy sárcsík, de ez érdekelt legkevésbé. Van még köröm az ujjaimon..? Biztos nem figyelt, de... Felnéztem. A három asszonyság egy ajtónál akart felszállni, ahol kettő éppen le. Harc indul. Az első menetet a fentiek nyerték, egy lent van, a második támadása visszaverve a túlerő miatt. Egy fiatal nő gyerekkel kétségbeesetten menekül a hátsó ajtóhoz, ami felé sántikálok, közben figyelve a történéseket. A három Ninja felpattan a buszra, előbb, mint én. Fent vagyok, az ellenségük is leszállt, de számukra a csata nem ért véget. A kocsik pörögnek a kezükben, egyikük egy férfi lábát szorítja elképesztő technikával a kapaszkodórúdhoz, ettől az hátralép, a vén szipirtyó meg már ül is. A másik kettő elől kitért az a szerencsétlen, aki a forgóban állt. Leültek. Béke.
Amerikai út. Idő: 8.48. Az előbb említett páros felpattan, az ajtóhoz ugrik. A srácnak ezúttal nincs szerencséje, ő is megkapja a lábára az általam már jól ismert csíkot. Leszállnak, ellenállásba nem ütköznek. Ahogy aszfaltot fog a kocsik kereke, azonnal visszaváltoznak szelíd, kedves nénikké. Persze, persze.
Blaha Lujza tér. Idő: 9.07. Szállok, de nem csak én. A Fény utcaira igyekvő Joli néni is. Óvatos vagyok, nyugalomban eljutok a villamosig. „Ő” is jön, tartom a biztos távolságot.
6-os villamos. Idő: 9.12. Feljutottam, a Ninja egy ajtóval jobbra tőlem. Előttem egy hely, de eszemben sincs harcba keveredni, ezért inkább balra fordulok, hogy arrébb menjek. Ekkor megláttam a Szamurájt, amint belép a hamburgi műremekbe, laza csuklómozdulattal csavar egyet három ágban végződő botján, a vele szemben álló kisgyerek eldől. Apja leszidja, hogy miért kapkod, még ráesik a nénire. Nem látta azt a villanást, ahogy gyermeke bokáját megcsavarja a fegyver, melynek vége mintha erre lenne kiképezve. Ülőhely: sok, de a Szamuráj kinézte azt, ami mellett állok, ahogy a Ninja is. Egyszerre indultak el felém, én a falhoz lapultam. A célpont elérése előtt a Szamuráj megbotlik, bundája lobog, véresre rúzsozott száját halk jajkiáltás hagyja el. A lapos talpú előnye a tűsarkúval szemben - gondolom én, de ez már a taktika része. Lilára festett fejével meteorként csapódik az ülésre, de a végzetes kopp előtt tenyérrel hárít. Ám alul már megérkezett a banyatank, ami hirtelen álló helyzetbe kerül, kényszerítve őt a felegyenesedésre. A Ninja már ülne, de ekkor jön a háromágú bokken, ami „véletlenül” pont a lábai elé csúszik. Esés vagy hátralépés? Lépés. A bokken és a tank kiindulópozícióba kerül, lihegés következik, ami szintén a „Ki fáradtabb, öregebb?” játék része. Egyik sem enged, viszont a vili fékez és ők kezdik újra. Apró, gyors mozdulatok, észrevehetetlen taktikák, halk anyázások. Két méterrel arrébb leülök. Hely: sok. Idő: 9.14.
Jászai Mari tér. Hely: sok. Idő: 9.23. Leszállok. A csata még tart. Gyalog megyek haza.
Az utolsó 100 komment: