-Na szevasztok gyerekek, jajj-jajj, köszönjük szépen, nagyon szeretjük. Aztán ne hozzatok folyton ilyen drága dolgokat, még rászoktatjátok nagyapátokat. Gyertek be, ott vannak a papucsok, a cipőket itt kint tegyétek le nyugodtan, senki nem bántja őket, a rácsot mindig zárva tartjuk. Tudod, sokáig bejártak ide a házba ilyen hajléktalanok meg álszerelők, aztán egy csomó betörés volt, de mostanában rendbe' van minden.

-Na üljetek le, üljetek, egyetek gyorsan - a fasírtot én csináltam, a pogácsát a Mama, itt van kóla meg ásványvíz, igyatok valamit. Ancsa, nekem is töltsél már abból a izéből. Nem, abból a izéból. Hejhó vagy Jaffa. Azaz, elég. Egy kis langyos vizet is töltsél hozzá nekem, nehogy túl hideg legyen. Nagyon sokat dolgozott ám a Mama a pogácsával, én reszeltem bele a rengeteg sajtot, egyetek még.

Figyelj már, Tomikám. A huszas csatornát nézzed majd otthon, hát azon hatalmas dolgok mennek. Muzsika TV. Te, a Bangó Margit meg a Horváth Pista, te, ezeknek olyan  gyönyörű hangja van, hát... Én nagyon tisztelem azt az asszonyt, mert Kossuth-díja van. Van már tévéd? Hát az meg hogy lehet? A huszas csatornán megy, majd ha vettél egy tévét, akkor a huszas lesz. Mi egész nap azt hallgatjuk most nagyanyáddal.

-Te, nem tévézünk sokat, de megnézünk azért néha a Papával pár műsort, naponta párat. Volt abban a Big Brádenban a Ági meg a Gregorgiosz, te, azok hogy szerették egymást! Kistestvéreddel jóba' vagytok? Szeressétek egymást, legyetek jó testvérek. Tudod, az X Faktorban is énekeltek azok a testvérek, a Vastagh Csaba meg a másik ott debutáltak. Te, ezek annyira jó testvérek, az egyik megnyerte. Tudod, a Nagy Fecó volt a mesztora. És megnyerte, és kap havi másfélmilliót, meg adtak neki lakást meg autót. És te, ez a Csaba ez önként nekiadta az öccsének a pénzt meg a autót is! Hát ilyen testvér ez a gyerek, egy igazi 'ponzor. Úgyhogy ti is legyetek jók egymáshoz. Meg hát neked olyan szép hangod van, meg olyan ügyesen gitároztok, be kéne nektek is neveznetek oda a tehetségkutatóba. Rengeteg pénzt kereshetnétek. Volt az a műsor a Teri Blekkel is, te, az annyira jó édesapa, te. Mutatták, hogy ment a kisfiúért a iskolába, hozta-vitte, főzött neki, öltöztette, játszott vele... szemetek ezek, hogy elveszik tőle. Aljasok.

Aztán apátoknak az anyja, hallod. Az milyen egy rosszindulatú nő az az Erzsike, te. Amikor anyádék házasodtak. Túl fiatalok voltak, nem szabad lett volna. De hát mi beleadtunk nekik mindent a stafírungba. Úgy lehetett lakásotok is, az a szobakonyha ott a Frankel Leóba, hogy Nagyanyátok bement szépen a Tanácsra a osztályvezetőhöz, ő volt a kerületi illetékes, és hát még ismerték egymást a Minisztériumból, és bizony sok-sok üveg konyakba meg cigarettába, kávéba került az nekünk, hogy kiutalják nektek azt a lakást. De hát amikor anyádék házasodtak. A nászomék azok kikötötték, hogy fele-fele arányban osszuk meg a cechet. Azám, de ezek kétszer annyi vendéget hívtak. Mindegy, mi nem szóltunk semmit. Nem ér az annyit. Te, ilyeneket híreszteltek rólunk, hogy egy kanál zsírért is a szomszédba megyünk. Idejött hozzánk az apádnak az a rendes kis unokahúga, tudod, aki ahhoz a ügyvédhöz ment fér'hez. Azaz, a Julcsika. Becsöngetett, még itt laktatok, még te is itt laktál, abban a középső kisszobában, ott a. Nem kértünk tőletek semmit, még a rezsire se. Mondta, hogy apádékat keresi, hát éppen nem voltatok itthon, a városban jártatok. Mondtuk, hogy sebaj, jöjjön csak be, üljön le. Hát leült az a lány, így nézett körbe nagy, csodálkozó szemekkel, hogy hát ezt ő nem így hallotta... hogy ő úgy tudta, hogy mi itt a városban nyomorgunk meg a szomszédhoz megyünk át egy kanál zsírért, mert ezt híresztelték a nászomék! Elszólta magát. Hát, nagyapád nem volt jó ember, de nyugodjon békében. Idejöttek, beállítottak azok is, hogy apádékhoz jöttek. De hát nem voltak itt, mondták, hogy akkor bemennek a városba addig. Mondtuk, hogy hagyják itt a csomagot, ne cipeljék már mindenhova, de nem, ők viszik. Aztán utánna derült ki, hogy tudod, mi volt a szatyorba'? Rántotthús meg pörkölt. Nem akarták itthagyni, mert hogy akkor majd mi megesszük, most képzeld el. Inkább hurcibálták magukkal a negyven fokban a Rákóczi útra.

Meg a Lacikámnak az a rohadt büdös kurva volt felesége, te. Az nem tud nyugodni, az kiperli a Lacikámból még a szart is. Nem elég neki az egész lakás, hallod. Most beperelte, hogy nem fizetett a Kisgabi után gyerektartást. Mert hát kétdiplomás gyerek, de a nyelvvizsgát még nem végezte el, tudod, és addig füzetnie kellene. Már az elején megmondtuk, hogy milyen egy büdös kurva az. Idejött tizenkilenc évesen, egy váltás ruhája volt, semmije nem volt! Olyan szegények voltak, ott nyomorogtak a Kulich Gyula térnél valami lukban. És bejött ide, körbenézett, és azt mondta, hogy ez egyszer az övé lesz. Ilyen egy szemét, aljas egy nő ez. Mint a sógornőmék, azok a rohadék Franciskáék. Mi ápoltuk az Öreget, amíg élt, csak mi néztünk feléje, erre az utolsó hónapjaiban meg aláírattak vele egy olyan végrendeletet, hogy kisemmiztek minket.  Vitték a lakást, a Kolónia bútort, az ékszereket, a festményeket, mindent. Kicsinálták az Öreget, jobb, ha tőlem tudod. Az a szemét Franci, a pofámba vigyorgott, nekünk alig jutott valami, a perköltség azt is elvitte. Nagyapád csak az Öreg kisbicskáját szerette volna elkérni, még azt se adták oda. Jaj, hát ők azt már kidobták. A lófaszt dobták ki.

Meg az Incike is mekkora egy simlis tolvaj volt, így könnyű volt összeszedni azt a lakást a Garas utcában, hallod. Így én is össze tudtam volna szedni. Amikor a hentesüzletet vezette. Kértem fél kiló sertéslapockát, mutogatta, paskolgatta a hentesgyerek, milyen szép, aztán már csak otthon vettem észre, hogy zöld volt a fele. Ezek a piszkok a romlott parizer szélét is bepaprikázták és drágábban adták, mint a frisset, mondván, hogy kuriózum. Az egész család megbetegedett utánna. Olyan trükkök voltak, de olyanok... acetonnal mosták le a tejfölről a szavatossági időt, a többnapos szikkadt kenyereket berakták egy zsákba, és azon ugráltak percekig, hogy megpuhuljon. Látod, a Róza is mindig mesélte, hogy lopták ki a vendégek szemét: a tatárbifszteket disznóhússal hígították fel, mert az olcsóbb... Azt is hallottam, hogy a sört is vizezték, meg hogy a drága borok üvegeit ócska kocsislőrékkel töltötték fel és a részeg külföldieknek azt mérték ki. De nehogy azt hidd, hogy egy fillért is irigylek ezektől. Ráment az egészségük. Én legalább tudok nyugton aludni, nyugodt a lelkem.

És a gyáradban mi újság? Robotoltok ezerrel, mi? Dolgozzatok is nagyon keményen, manapság már nem úgy megy az, mint régen. És szeretnélek majd osztályvezetőként látni hamarosan. Nálunk is ment ám a fúrás meg a szemétkedés, ott dolgoztam 75-ben a BRG-ben, műszakvezető voltam. De hát nem jártam tintázni a többivel. Azok mentek minden műszak után a Telefon bárba tütükélni, tudod, ide a Szépvölgyi útra (az ellenkező irányba mutogat). Én meg dafke nem mentem. Hát hirtelen lekerültem a prémiumlistáról. Nem szóltam én  ám semmit, kussoltam, tettem a dolgomat. Ám pár hónap múlva a igazgató elvtárs azt mondja, hát te Gyula, te meg ilyen fiatalon szemüveges vagy? Mondom, tudod, Karácsony elvtárs, nem látok  bizonyos dolgokat. Ez olyan Karácsony volt tudod, akik pont azt nem ünneplik, ahogy hívják őket. Szóval. Keresem magam a prémiumlistán, és nem találom. Hát akkora röhögés volt, te, azonnal visszaraktak a listára! Kétszeres prémiummal!

A seregnél is. Írnok voltam, jó dolgom volt. Ott olyan emberek voltak, te. Volt ott egy békési parasztgyerek, a Vrabecz Karcsi. Nem volt annak semmije, de úgy főzött, hogy még. Egyszer megbetegedett a séf, és ő volt a beugrós, pont akkor jött a kormánydelegáció. Ez olyat főzött ez a gyerek, hogy a Münnich miniszter elvtárs odahívatta magához, és azonnal megtette az Arany Bika szálló főszakácsává! Egy másik gyerek, a császártöltési Bückdich Misi az kurva jól tudott szaxofonozni, benne volt a katonazenekarban is, te. Hát meglátták, hogy milyen profin játszik, meghívták a Magyar Filharmonikusokba, világhírű szaxofonista lett belőle. Úgyhogy ilyenek voltak, az egyszerű melós és a vidéki gyerek is sokra vihette. Ma már kapcsolat nélkül nem vagy semmi, a munkahelyedet meg egyik napról a másikra eladhatják a fejed fölül.

Néztem a tévében, te. Ez az Orbán ez úgy üvöltött ott Európában, hogy így kidülledtek a nyaki erei, így üvöltött. Ez megőrült, kész, ezt kezeltetni kéne. Az a Kósa sokkal rendesebb, szerényebb egy figura, nem olyan hataloméhes, azt kéne megtenni miniszterelnöknek, a Lacikám is folyton ezt mondja. És hát így nem csoda, ha ezek után így megharagudtak a Orbánra ott a Erópa Parlamentben. Hát hogy lehet így beszélni? Még szép, hogy visszaszóltak neki. Meg ami a médiatörvénnyel van, hát ilyet se látott még a világ. A nyugdíjunkat is alig emelték, a kurva anyjukat. Tudod, mennyi emelést kaptunk? 4,4%-ot! Tudod, az micsoda? Az lófasz. A kenyér meg közben 300 forint. A gyógyszer havonta 4000 forint. Komolyan mondom már. A Lacikám is mesélte, hogy most az új adózással alig fog többet kapni, mint havi párezer. De a gazdagok, azok meg tízezrekkel többet fognak kapni, százezrekkel? Hol itt az igazságosság?

Tudod, mi soha nem voltunk gazdagok - de amink volt, azt mindig megbecsültük. Amit itt látsz, azért mi mind kőkeményen megdolgoztunk, semmit nem adtak puszira. És nem ittunk, nem utaztunk, nem éltünk nagy lábon, semmi luxus. Amink volt, azt anyádékra meg az unokáinkra költöttük. Nem barátkozunk mi már senkivel, a rokonokkal se tartjuk a kapcsolatot. Egyedül a gyerekeink és az unokáink számítanak, és büszkék akarunk rátok lenni.

Egyszóval csúnya dolgok történnek. A Farkasházy Tihamér, az is mesélte, hogy a Fradi-meccsen meg akarták verni a nácisták. Aztán annak a milliárdosnak, a számítógépesnek most a máját fogják transzportálni. A Stahl Andrást le fogják csukni, majdnem megölte azt az öreg bácsit. Én azért sajnálom, mert nagyon nagy művész. A művészek meg mind nehéz emberek. Az írók, zenészek, bloggerek. Mind nehéz ember.