A whiskeys után azt hittem, nehéz lesz egy hasonló, számunkra ismeretlen mozgalmat elétek tárni, de nem tartott sokáig ez az állapot: a. és Attku is úgy gondolták, hogy ide kívánkozik a szenvedélyes pipázó jellegzetes alakja.

a. észrevételei:

Csesszétek meg, modoros pipásokról miért nem volt még post?
Annak idején kezdő pipásként rátévedtem a pipaklub.hu-ra és azt láttam, hogy:

1: a pipaklubos arcok (=modoros pipások) szerint legalább annyira bonyolult megtömni egy pipát, mint felszállni egy sugárhajtású vadászgéppel,

2: a dohányteszt rovat modorosságban nagyjából ott van, ahol a borszakértők. Csak egy idézet:

 

"Black Ambrosia lágy, kedves és játékos, símogat, kényeztet, de néha kimondottan cicázik az emberrel. Nem lehet megunni, én talán leginkább Juliet Binochet-hez hasonlítanám, fekete ruhában, csatos cipõben, virággal a kezében. Mint aki enyhülést, gyógyulást, örömöt, de akár (ezek jegyében) édes és bódult halált is adhat. Ha a Black Ambrosia nõvé változna, az ember fia, mint viaszbáb a napviharban, úgy olvadna el a nézésében, a szelíd, szeretõ mosolyában, és boldog volna. Ez volna az a nõ, amihez nem szabad buja vágyakkal fordulni, de ezt bárki azonnal és õszintén belátná, õt csak szorosan átölelni és így egy nagyot sóhajtva megpihenni kell. Egészen bizonyos vagyok például abban, hogy ha nõ volna, a bõre fehérségének lenne egy enyhe kékes árnyalata, amit a dohány füstjébõl is látni lehet. S a haja illata! Markánsan önálló ízvilág, határozottan elkülönül a generálszószos, a latakiás és az "egyszerû" dohányoktól, én legalábbis még nem találkoztam rokonával. Édességében is komoly, sziruposságtól mentes, errõl nem szabad megfeledkezni, különösen a hozzá tartozó zene megválasztásában. Az újragyújtást viszonylag jól tûri, de volt már dolgom meglepõen harapós tömetekkel is. A legcsodálatosabb nõknek is vannak rossz napjaik, ezt mindnyájan jól tudjuk."

 

Több gyöngyszem itt: http://www.pipaclub.hu/dohanyok/dohanyok.htm
 

Attku barátunk pedig - aki már régóta hitegetett minket egy pipázós poszttal - nem hagyhatta ennyiben, azonnal küldte kiegészítéseit:

Na annyit balfaszkodtam, hogy megelőztek :)

 

Nagyon jó a leírás, de egy dolog nagyon fontos: az elhivatott modoros pipás bezony versenyekre is jár, melyeket úgy hívnak, hogy Lassúsági Pipaszívó Verseny. Természetesen van ebből országos, illetve nemzetközi megmérettetés.

Nagyon fontos a megjelenés az ilyen alkalmakkor: a mellény alap, mindenféle pipás, pipa alakú, az előző versenyekről származó kitűzőkkel tarkítva, ahol azt mutatjuk, hogy mi bizony igen aktívak vagyunk a pipázáshoz kapcsolódó kulturális életben. Pipás nyakkendő szintén elengedhetetlen kelléke a modoros versenyszerelésnek. Fanatikusabb versenyzők bizony még a hajukba is pipát ábrázoló mintát vágatnak. 

A pipaverseny lényege, hogy adott mennyiségű dohányt (3 g) minél lassabban kell elszívni. Az ilyen versenyekre természetesen edzésekkel kell készülni, és gyanúsan tudakolózni, hogy te mennyit edzettél, és mi volt a legjobb időeredményed. Már a tömésnél eldől, mennyire jó időt fogsz produkálni, de különböző technikák vannak, hogyan kell meggyújtani, szívni a pipát, terelgetni a parazsat.

Természetesen a modoros versenyzőnek mindig van magyarázata miért aludt a parazsa: 

 

-A végére már annyira betömődött, hogy a homlokom berepedt, nem tudtam szívni. Tessék, még maradt benne legalább fél óra…

-Hát végig nagyon kellett küzdenem vele, iszonyatosan hamuzik ez a dohány, és egyszer csak elaludt, megfulladt a hamuban.

-Már a tömesnél éreztem, hogy baj lesz, nem sikerült.

-Egyszer csak fogta magát és elaludt, nem is tudtam reagálni rá…

Mik vannak, megáll az ész! És kételkedtem, de tényleg létezik Lassúsági Pipaszívó Verseny.

Nekem frankón szimpatikusak :-))