Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Mi újság? Buli a kazánházban? :-)

Annak idején kurvára kemény dolgok voltak a házunkban. A felső szint befejezése érdekében számos józsi megfordult nálunk. Volt például a hajléktalan Sanyika, aki Egomban egy lakótelepi ház tetején héderezett, nagyon kamázta a savanyú uborkát, és részegen hatalmasat borult a hokedliről, colstokkal a kezében. A munkatársa - bizonyos Sityu - három felessel és kávécigivel indított. A nagybátyám, a manírozott Lajos, a modoros culáger-kapitány, sokáig járt hozzánk, kettőt kalapált, poénkodott, ilyesmi. Egészen addig, amíg a faterom fejbe nem rúgta a létráról, mert a Lajos elég lenézően kérdezgette felfelé, hogy miért nem moccant előre az életben az öreg, értitek, hogy mondom, kicsit elborult a fater agya.
Yenoee fedőnéven működő olvasónk valószínűleg ismeri a Laját vagy hasonló kaliberű figurákat, mert egy zseniális levéllel örvendeztetett meg bennünket. Nagyon szépen köszönjük, a levél alább, össze van szedve, mint a jó misung, basszátok meg.

 

A régi hagyományokkal bíró, mostanában a törvény mérhetetlenül ostoba szigorával tiltott, tehát zavartalanul virágzó kalákás építkezés, lakásfelújítás, kertrendezés, udvartakarítás gyakori szereplője ő. Ismerős, rokon vagy barát, minél közelebb áll hozzánk, jelenléte, modorossága annál kínosabb, sőt kellemetlenebb. Mint jelenség, hordozójának életkora előrehaladtával egyre inkább képes kibontakozni, de egyes vonások már igen korán megjelenhetnek.

Nézzük csak, mi teszi az igazi, tőrölmetszett, fajtatiszta modoros culágert!

Kiváló munkaerő, de legalábbis ő ennek gondolja magát. Emiatt aztán a világért sem maradna ki egy ilyen jó kis buliból, hiszen egyrészt az építkezés, a társaságban – társaság előtt – végzett fizikai munka az kemény, férfias, macsós dolog, másrészt „az a sok nyikhaj nélküle úgysem boldogulna”, és „a tróger melósokra is oda kellene figyelni, mert különben még elrontanak valamit”. Ha netán mégis kimaradna belőle, abból bizony hatalmas botrány, sértődés lesz, ez környezete számára világos. Egyszerűen muszáj szólni neki, mely tény természetesen önálló kiválóságába és nélkülözhetetlenségébe vetett hitét mélyíti el.

A modoros culáger roppant elfoglalt személy. Lett légyen akár tanuló (bocsánat: iskolába járó), vagy valóban aktív dolgozó ember, sőt nyugdíjas, esetleg éppenséggel besztondult tartósan munkanélküli, alig lehet alkalmas időpontot egyeztetni vele, mert bár nagyon is szeretne ott lenni, szinte alig akad olyan számára alkalmas időpont, melyet valaki más javasol. Ha a munkaterület az ágyából közvetlen átszállás nélkül nem közelíthető meg, az odajutás mikéntje újabb kardinális probléma lehet. Érvek súlya alatt persze kissé kényszeredetten hajlandó belátni, hogy tulajdonképpen, „végülis ráérne” aznap... és érdeklődése azonnal a konkrét feladatra irányul.

Miféle meló lesz ez? Milyen brigád jön, ki lesz a mesterember, hányan lesznek ott összesen? Minél nyilvánvalóbban szükség volna a(z ő) segítségére (is), a gyanútlanul készséges válaszok annál kevésbé fognak tetszeni neki. A pillanat törtrésze alatt átlátott kivitelezési folyamat (Mit is mondtál, hol építkeztek? Jahogy csak egy kis szigetelés. Értem.) észrevételekre és javaslatokra sarkallja: a résztvevők számát túl soknak, az egy ütemben elvégzendő feladatot viszont túl kevésnek tartja. Aggodalmát fejezi ki a várhatóan sok „üresjárat” miatt, és nem érti, miért nem dolgoztatja a tulaj a haverjait 24 óra alatt halálra, hiszen „nehéz lesz még egyszer ekkora csapatot összerántani”.

Természetéből adódóan szeret késni, különösen akkor, ha a (valódi) szakemberbrigád, a 40 tonna építőanyag vagy a tartályában komótosan hömbölgő transzportbeton pontosan érkezik. Megjelenéséről az is tudomást kell vegyen, aki ezt egyébként nem akarja: hősünk egyszemélyes felmentő seregként kész úrrá lenni a helyzeten, és átvenni az irányítást, függetlenül attól, hogy bárki kérte volna erre. Ám ha megítélése szerint túlságosan korán ér oda a helyszínre, nem mulasztja el kedélyesen évődve szóvá tenni azt a tulajnak, akinek általában az idegességtől meg a rohangálástól amúgy sincsenek már vérnyomásproblémái.

A modoros culáger a mesterembereket országos cimboráinak tekinti, szívesen beszélget velük, szakmai bennfentességét hangsúlyozva régi közös ismerősöket vél felfedezni, kik általában a balsors által űzött mesternek rokonai, osztálytársai, munkatársai, főnökei, míg a modoros culágernek maximum kollégái, de leginkább beosztottjai lehettek, vagy lehettek volna. Mindezen túl, a modoros culáger különös hangsúlyt helyez rá, hogy minden általa ismert és elképzelése szerint témába vágó szakkifejezést, sőtmitöbb iparos szlenget elsüssön. Ha ezek bármelyikére a mesterek vagy a brigádjuk bármely tagja csak pislog, mint hal a szatyorban, az szemében felér egy elbukott ISO minősítéssel.

Súlyosbító tényező, ha a modoros culáger az építkező idősebb rokona. A szakemberek egy része tiszteli a kort, esetleg (főleg vidéken) a jól tejelő szülőt véli felismerni benne, és eleinte udvariasságból nem meri, vagy nem akarja félbeszakítani. Így, miközben körülötte mindenki dolgozik, hosszabbítót teker, talicskát mos, vödröt rámol elő, anyagot pakol le, vagy pakol át, előkészít, helyet csinál, átöltözik, ő kifejti álláspontját az élet számára érdekes vetületeiről, majd mondandóját kb ilyesmi fordulattal zárja:

Nade inkább dolgozzunk, beszélgetni úgyis ráérünk még, hosszú lesz a nap!
Lassan kéne indítani a Gépet nem? (a Gép rendszerint a betonkeverő, vagy más, látványos, klasszikus építőipari berendezés, mindegy is mi az, csak nagy és zajos legyen)

 

A modoros culáger szeret dönteni. Minden kérdésben van konkrét álláspontja és véleménye, súlyosabb esetben kedves emléke is. Mint rutinos építkező, aki éppen az x-edik házat (minősített esetben: házát) építi életében, természetesen csípőből vágja az összes probléma egyetlen lehetséges megoldását, csupán a részletkérdések bizonytalanítják el néhány pillanatra. Nincs tisztában például az aljzat magasságával (He?), de határozottan kitart az ablak és ajtónyílások általa jónak gondolt mérete és magassága mellett, nem látta a tervrajzot (valószínűleg úgyse tudná elolvasni), de szerinte annak az ablaknak máshová kellene esnie, mert „úgy lenne logikus”. Építő szándékú észrevételeit természetesen a tényleges építtetővel is megosztja – eleinte -, ám ha kedvezőtlen fogadtatásra, netán egyenesen süket fülekre talál, már csak a mestereket dumálja meg. Jó esetben ők sem veszik komolyan. Jó esetben. Túlságosan gyakori, vagy menetrendszerű lehurrogása esetén – miközben a reggeli cimborálástól némileg távolabb kerültünk – az építő szándék elkopik a kritika elől, elkezdődik a felesleges, vagy minek szakasz.

Szerintem felesleges ide ilyen vastag betont tenni, nálunk is csak öt centi van a garázsban harminc éve.
30-as (25-ös, 12-es 10-es, colos, féécolos) fal nem lett volna elég? Ez így sokkal több maltert vesz ám be. Minek ebbe a koszorúba ennyi vas?
Emlékszem annak idején nem volt ablak a Tüzép-en, úgy kellett szereznem. Ide is elég lett volna valami bontott, úgysem az a lényeg...
Nem értem, minek az a védőcső a falba, sráckoromban/mikor fiatal házasok voltunk olyan helyen laktunk, ahol a falon kívül mentek a csupasz vezetékek, mégsem lett belőle semmi baj soha.
Én a mai eszemmel nem építenék ekkora (ilyen kicsi/ilyen nagy) fürdőszobát, konyhát, folyosót... de hát ők tudják (, majd meglátják).

 

A modoros culáger mindezzel együtt azért általában jómunkásember. Szereti a nagyobb testi erőt, de mindenképpen szereplést feltételező, látványos és nagy porral, zajjal járó munkákat, mint például a falfúrás, betonkeverés, lapvibrátorozás, utánfutózás vagy a daruzás. Daru elég ritkán jelenik meg kisebb kalákás építkezéseken, de számára egyértelmű, hogy azt neki kell irányítani, hiszen ilyenkor mindenki rá figyel – a tulaj azért, nehogy oda pakolják le az anyagot, ahol rögtön rossz helyen/útban is lesz, a darukezelő meg azért, nehogy véletlenül ráejtsen valamit annak a fontoskodó pöcsnek a fejére.

Nem kedveli az üresjáratot, ilyen számára minősített eset például, ha a kisebb – ital, étel, technológia által adódott – szünetekben elfogy előle/megissza mások elől a kávét, hidegebb időben a töményet, melegben a hideg sört, vagy a kialakuló beszélgetésben, amit a végre leállított betonkeverő nyomán beállott madárfüttyös áldott csend indít el, számára érdektelen téma kerül elő. De az ilyen üresjáratokat különösen akkor nem kedveli, ha valamilyen általa provokált építőipari szakmai, vagy minősítetten súlyos esetben politikai vitában alulmarad. Ilyen esetekben a reggeli „Nade inkább dolgozzunk!” csatakiáltáson felül a zajkeltő Gépek keze ügyébe eső valamelyikét is teátrális mozdulatokkal kapcsolja be – néha függetlenül attól is, hogy éppen szükséges vagy sem.

Kedveli viszont a kisebb szusszanásokat, amikor például a betont dolgozzák be, vagy vakolnak a mesterek és a matéria készen forog a keverőben, amíg egy-egy talicska felszabadul. Súlyosabb esetekben, sosem a korára vagy a kondíciójára, hanem csakis a tapasztalatára való tekintettel képes önkényesen is kilépni a munka láncolatából, és egy-egy kinézett, szimpatikusan hallgatag dolgozóval kedélyesen monológba elegyedni. Ezen monológok témája általában egy kis önfényezés.

 

Hadd látom, forog az a lapát? Annakidején a bátyámmal rakodók voltunk, egy éjjeli műszakban három tehervagont is kiszórtunk. Egy Skoda billencset 20 perc alatt raktunk meg bazaltzúzalékkal. Igaz, szívlapáttal, nem ilyen kis vacakkal, mint ez...
Betonkeverő, ugyan már. Az első két háznál, amit építettem, csak lapát meg gereblye volt, úgy kevertük a betont még a koszorúba is.
Cseréplift, az meg mi? A komámmal ennyi idő alatt régen száz cserepet felszórtunk, míg ezt a ketyerét beállítjátok.

 

Különösen vesztélyes kibontakozási lehetőséget biztosít számára minden olyan tevékenység, ami csendes és/vagy aprólékos türelmet, figyelmet igényel – mint például a válaszfalak építése, vagy éppen a járólapozás. Ilyenkor képes érdeklődést színlelni az adott munka iránt, de csupán azért, hogy a feltett kérdésére gyanútlan hangnemben válaszolónak aztán annál kimerítőbb szakmai továbbképzést tartson.

A modoros culáger a nap előrehaladtával, mikor kialakul a munkavégzés rendje és üteme, elülnek a (nélküle tán ki sem bontakozó) konfliktusok, megérkezik az összes szerszám és anyag, elcsendesedik és ezzel párhuzamosan némileg veszélyessé válik. Megjelenik néminemű nagyvonalúság az anyaghasználatában. Például ha betont kever, szívesen dobja le a cementeszsákot a földre, vágja bele a lapátot, s miután a cement/termőréteg arány átlép egy számára elviselhetetlen mértéket, Omega-koncertet szégyenítő cementfelhőben dobja el a papírzsákot valamerre, és hoz egy újabbat, melyet talán nagyjából ugyanoda vág le. Szívesebben hordja az anyagot közelről akkor is, ha éppen a rakat túloldalán levő méretre lenne szükség. Nem habozik egy hosszú lécet vagy gerendát miszlikbe, akár 30-40 centis darabokra vágni (a láncfűrész is nagyon menő dolog, sőt a sima fűrészelés hangja se kutya!), de inkább ezt teszi, mintsem a rakat végéből, vagy ne’ adj isten a hulladékból keressen ki egy passzentos darabot. Akinek az esze meglenne hozzá, az majd a – számára valóban hosszú nap előrehaladtával, fokozatos és soha be nem ismert kifáradásával aljasodik le idáig.

A hulladékot össze-vissza eldobálja és meggyalázza, még akkor is, ha a pihenőidőben a „felesleges építőanyag-pazarlást” mélységesen elítéli. Az ezzel kapcsolatos megjegyzéseket egyre kevéssé tűri, a nap végére – ha addig nem sikerült volna – valamin biztosan megsértődik, minősíthetetlenül súlyos, de korántsem ritka esetben pedig hisztizni kezd. Persze nem szabad teljesen komolyan venni. Amennyiben továbbra is beszélő viszonyban maradunk vele, néhány nap elteltével meg fog ismertetni minket az építkezés színvonaláról, a mesterek ügyességéről és a csapat többi tagjának teljesítményéről kialakított, saját kiválóságáról álszerénysége mértékében hallgató, terjedelmes álláspontjáról...

 

 

2009.07.19. 17:30

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

LyukasBogrács 2009.07.19. 17:52:25

Ez jó hosszú lett, el is olvasom.

tblv 2009.07.19. 19:03:51

Haknizunk Józsikám haknizunk?:)
Vagy ez ilyen kaláka jellegű besegítés, ha érted mire gondolok:)
Elsőzőknek meg vasf*szt a seggükbe

LyukasBogrács 2009.07.19. 19:18:31

Elolvastam. Hát, igen, nincs bőségesebb konfliktusforrás a családi építkezésnél. Legfeljebb akkor, ha megjelennek a munkavédelmisek, közterületesek, vagy bármilyen hasonszőrű hivatali fontoskodó.

Kihagytátok a szerszám-, gép-, és utánfutó kölcsönkérés témáját: az ominózus tárgy (ha egyáltalán visszakerül a tulajdonosához) biztosan csorba, törött, tompa, betonkeverő esetén könnyen beleköt a malter / beton, ha nem takarítják ki, az utánfutónak bizony megroppanhat a tengelye ha kétszer annyit pakolnak bele, mint a forgalmiban megengedett.

tff 2009.07.19. 19:25:00

Az építkezés modoros szereplőiről a tudjukmelyik Tibornál már volt poszt, ami tömény beszarás, kötelező olvasmány mindenkinek:

tibor.blog.hu/2009/04/23/epito_emberek_1

S-1-5-7 2009.07.19. 19:34:59

Betonozás: hiába könyörögsz neki, hogy ne hígítsa fel a betont vízzel, mert oda C16 kéne, nem C1. Egyébként meg képtelen kétszer ugyanolyan állagú betont keverni, mert hajthatatlanul szemre önti bele a vizet, ahelyett, hogy megjegyezné hogy mennyit öntött bele amikor megfelelő sűrűségűre sikerült.
Bármilyen illesztési feladat teljesen felesleges, ha arra úgyis vakolat/glett/járólap stb. kerül, "majd azzal kihozzák" (értsd: szopnak vele).

A legidegesítőbb azonban az alábbihoz hasonló párbeszédek egész nap:
-a sódert mennyiért vetted?
-2000 köbmétere
-ej gyerek, hát mé' nem szóltál a Lacinak, az 1900-ért hozta nekünk!

Nűnű 2009.07.19. 20:00:11

@MVP-pajzs:
A legidegesítőbb kérdés tényleg ez :)

scsaba1 2009.07.19. 20:05:03

@MVP-pajzs:

....1900-é' _úgy_ hozta nekünk. Magyarul okosba, számla nélkül, az M6-os építéséből/től. :D.

yxcvbnma 2009.07.19. 20:13:19

Nyelvész Józsi, honnan ismered az apámat?:))
Ez a leírás (sajna) pont ráillik... Múlt évben sógorom építkezett, idén meg egy komolyabb felújítás volt a szülői háznál, úgyhogy frissek az emlékeim:))) A melósokat meg elég sokszor sajnáltam, bár ritkán tudtam kijutni az építkezésekre.

Flashzee · http://www.flashzene.com 2009.07.19. 20:15:38

Túl hosszú lett, de nem rossz! Kicsit rövidítve még jobb lett volna a sztori!

scsaba1 2009.07.19. 20:22:52

És persze kimaradt a kalákás építés fő spiritusza, a töménytelen mennyiségű sör-bor-pálesz vonal is.

Jellemzően 14 év alatti gyerekek, foghegyről (mer' ő a macsó) : Kölök, kérj apádtól egy ötöst, és hozzál már 10 üveg sört a mestereknek. Kell a védőital, melegbe' nem lehet így dolgozni...

Délutánra jellemzően már "okosra" issza magát, gyakorlatilag bármilyen építőipari kérdésben szakértő, 15 méterről a csontfüggőleges falat leferdézi, az ablaknyílás "túl kicsi", az ajtó "túl nagy" stb... Ezzel kivívja a mesterek jóindulatát

Estére már nem csak okos, de erős is, az utolsó cementeszsákot egy hetyke mozdulattal megpróbálja a vállára dobni (idáig ölben hordta), de a lendülettől egy kibaszott nagyot perecel, amit a cipőfűzőjére fog. A kőművesek persze hangosan röhögnek...

Ház Ádám · http://hazatalakitas.blog.hu 2009.07.19. 20:27:24

Höhö, állati jó sztorik :D

Pont most vagyok házátalakításban, és keresek sm-eket. Tuti lesz pár jó sztorim :)

Kőmíves Kelemen · http://mekk-elek.blog.hu/ 2009.07.19. 20:39:10

Több éves építőipari tapasztalat után: tökkkkéletes leírás :)

Agent Midnite Cooper 2009.07.19. 21:16:15

Hát disznótor volt-e már? Na, az még egy hasonló élmény.

JClayton · http://bumm.sk/blog/szemtanu/ 2009.07.19. 21:29:53

Nnna. Hosszú idő után egy tökéletes poszt, szinte lehetetlen rajta fogást találni :)

fiam · http://csajszinene.blogspot.com/ 2009.07.19. 21:52:42

- Látod eszt? Eszt a bicepszet nem gyócerek okoszták. Anyád is megmondhassa, hogy milyen fess legény vótam. Ti csak tápos nyulak vagytok hozzám képest! Ti sosem tuttok küszöbön átemelni nőt. Bezzeg a mi időnkbe lapáttal csináltuk a betont és télen törtük a jeget a lavórba, abba mozsdtunk. Na, hadd lássam, elbírod-e a vödröt? Na, na, komolyan. Mutasd meg! Nem megy, mi? Eszt nézd! Nézd eszt, így köll eszt csinálni! Na jó, már nem vagyok olyan erőbe, mint régen, de én megértem eszt a kort, Ti meg nem lehettek bisztosak benne. Üdvözlöm apádat, anyádtól meg kérdezd meg, nem-e bánta meg, hogy apádat választotta helyettem!

mr.joshua 2009.07.19. 21:58:56

"Betonpumpaautó, mi, mi ketten felnyomtuk furikban az egészet annakidején. Eh, macskajancsik!"

Utcamacska · http://utcamacska.blog.hu/ 2009.07.19. 22:16:06

@fiam: :D nagy vagy!

Ez a kalákás történet ott van a szeren :)

SzocsO 2009.07.19. 22:57:30

Éppen most vagyunk túl az építkezésen, a ritka 0.005%-ba tartozunk, akiknek a fentiek nélkül összejött, de aztért tudott ám mindegyik okoskodni, de jó szakik voltak.
Az írás nagyon rendben van ettől függetlenül, a sztorik hasonlóak, a legszebb, amit hallottam eddig az volt, amikor az egyik szaki elmesélte, h még régen valahol Erdélyben valami városban építettek emeletes, lakótelepi házakat, felhúzták valahogy, és akkor derült ki hogy kifelejtették a lépcsőházat - megtörtént sztori, állítólag kurvanagy balhé is volt belőle, mi csak hányósra röhögtük magunkat.

Modor Tibi · http://modoros.blog.hu 2009.07.19. 22:57:46

@fiam: gyönyörű :-))

A lecet meg add mán le, meg a sperhaknit is.

yenoee 2009.07.20. 00:07:42

Jee, köszi, h lehoztad! :)
Lécci írd át a nickem, ha megoldható.

bekbórd! 2009.07.20. 10:24:54

Mindig van pár jó sztorija is. Pl. mikor az "egyik kollégája" -még a cégnél- a betonkeverőnek támaszkodva rázta ki a szandáljából a kavicsot...

marcivagyok 2009.07.20. 11:57:52

én utoljára építkezésen 8 évesen voltam...nem emlékszem rájuk.
Viszont kellemetes(sicc!) olvasmány lett.
Mi a felújítást másokra bíztuk...és hálistennek ilyen arcok nincsenek a családba...vagy vidéken, akiket távolról nagyon szeretek, a cikkben említett sajátosságaik miatt! :D

marcivagyok 2009.07.20. 12:01:35

@tff: megelőztél, nekem is rögtön beugrott, hogy Tibor vmelyik elmebeteg haverjánál, építkezésen szépítkezés céljából robbantottak.
Mellsleg aki ájánlotta a robbantást, na az tuti modoros culáger (én mindig cuslágert akarok mondani)

F.house 2009.07.20. 12:39:38

Apám mondta (nem építőiparban dolgozik) mikor saját magunk festettük ki a szobáinkat tesómmal:
"A festők? Bazmeg azok a legnagyobb úriemberek, nem nyúlnak a falhoz amíg ki nem baszatták veled az összes bútort. Méghogy betolni őket a szoba közepére..."

Jim 2009.07.20. 17:06:47

A betonkeverő sosem áll le, az a nap legszarabb része, amikor este lenyomjuk. És má takarodnál haza, de a kibaszott szerszámokat, talicskát le kell takarítani, természetsen elhurcolászni valami zárható sufniba...na ez az a rész, hol a leginkább idegesít a bebaszott culágermester, billeg a mocskos melegítőjében egyik lábáról a másikra, csak motyog össze.vissza, magadban dohogsz, hogy a kuurva anyját, legalább vakarná le azt a kibaszott odakötött betont a talicska aljáról, ha már egész nap lófaszt se csinált.


Hehe, én építkezésen nyomtam be először, négy évesen, a feladatom az üres üvegek összegyűjtése, és rekeszbe hurcolászása volt. Természetesen a kis maradékot benyeltem, aztán 10-12 üveg után már mindenki felfigyelt rám:)

»P.H.M.« · http://setlist.blog.hu 2009.07.20. 18:34:07

a mi újság? buli a kazánházban az miben volt vagy honnan ered? nem egy cseh vígjátékból?
bocs a kérdésért.

balra 2009.07.21. 12:00:23

Apósomat írtad le, főleg az üresjáratos rész jellemző, akkor meg tudtam volna ölni. Amíg ő 4 mp alatt legyűrte a hideg tejjel felütött kávét, addíg nekem tej nélkül volt az kábé két perc is, 3 óra folyamatos betonozás után.
És a legjobb, amikor két ilyen fazon jön össze egy építkezésen. Mindkettő kurvára tudja, csak máshogy. Akkor jön a háború, akkor nem érdekes az üresjárat, hogy húszperces vita van, meg megsértődés, meg apámfasza, te meg már húznád a falat, mindegy, hogy hogyan, de ezek még osztják bazmeg.

butatót 2009.07.21. 18:27:27

Érdekes, nekem is az apósom ugrik be azonnal. Ő a blogon már korábban megénekelt "öblös", aki természetesnek vette, hogy az építkezésünkön rögtön átvegye a vezető szerepet. Szerencsére még a nulladik napon teljesen beégett, amikor a feladat csupán a telekhatárt jelző karók kihúzása lett volna.
Após már az elsővel sem bírt, beállt a dereka rendesen, kijelentette, hogy "ezt bizony ki kell ásni" és ekkor érte élete legnagyobb megaláztatása: a húgom, aki egy szőke, törékeny lány (nincs ötven kiló), végigszaladt a karók mellett és futtában tépte ki az összeset (vagy húsz darabot). Apósom akkor még nem tudta, hogy a csajszi 15 éve dzsúdózik és olyan fogása van, mint a terminátornak. Mikor ez kiderült, persze azonnal belekötött ("na gyere barbi, majd én megmutatom"), mire a hugi rövid úton belevágta az akkor még szerencsére üres meszesgödörbe. Az építkezés további részét így szerencsésen letudtuk csupán az igazi mesteremberek részvételével.

zebraman 2009.07.22. 17:38:12

No, hát az építkezés az szép, de elég egy felújítás, vagy bármi egyéb olyan tevékenység, amihez mestert kell hívni. Ekkor egy igazi családfő szóval tartja a dolgozni akaró mestert, rögtön politizálni kezd, és folyton itatja, így aztán délre mindketten eláznak.

A munkást kötelező megebédeltetni és nem is szabad akármit adni neki-nem elég neki, hogy adómentesen kap egy rakás pénzt, még a seggét is ki kell nyalni. Természetesen a kamaszodó családtagoktól bármilyen mester megkérdezi, hogy van-e barátja/barátnője, esetleg pár sikamlós vicc, és természetesen válogatáskazetta, Lord és lakodalmas rock dalokkal.

Nyelvész Józsi · http://szleng.blog.hu/ 2009.07.23. 13:50:23

@tblv: Kell egy kis hakni, ha érted, hogy mondom. Kalákába nyomjuk az egészet a Tibivel, persze ebben a szituban én vagyok az Öblös, aki elég keveset csinál, de annál jobban ért hozzá. :D

Vágási Matyi 2010.09.24. 13:19:26

"természetesen csípőből vágja az összes probléma egyetlen lehetséges megoldását" : Ki kell tolni szilóval!

Modoroskodás

  • 'it's cool to know nothing': @flakk: Nem gondolom, hogy ahhoz akárhánygyerekes szülőnek kell lenni, hogy belássa valaki, gyere... (2014.04.19. 15:29) 10 érv a gyermekvállalás mellett
  • no-night: @Celtic: Az étteremben kérdezősködésre sajnos szükség is van, mert ilyenek szerepelnek az étlapon,... (2014.04.19. 15:28) The Human BI
  • visszakettopadlogaz: Bakker en akkor jartam egyetemre amikor felbomlott a hatparti koalicio, Bokrost akkora "hordozhato... (2014.04.19. 15:27) 2002
  • Cave Nick: -akik tudnak a >dobozon kívül< gondolkozni (2014.04.10. 14:34) Vannak még emberek...
  • szomszédmarinéni: Mi valami burzsujpanelprolik lehettünk, mert hárman laktunk 1+3 feles panelban. Viszont a szomszéd... (2014.04.10. 14:34) Lakótelepi asszociációk

Mi az, hogy "modoros"?


Jó nagyokat kívánok, jó reggelit! Mi a nagy harci helyzet?
Mi blogolunk sokmindenről, farmermellényben.

Témáink: modorosság és különféle nyelvi bravúrok, mesterkéltség, helyesírás, közhelyek, tipizálás, a társadalom és kasztjai.

Mielőtt elhamarkodottan hozzászólnál, olvasd el az első posztot , a modorosság definícióját és a Parainesist.

Akár tiéd az Arany Farmermellény 2009 vagy csak van benned egy kis manír, nem kell felháborodnod. Modor Tibi ott lakik mindenkiben. Mi sem vagyunk kivételek. :-) Ha még így se tetszett, akkor gondolj arra, hogy legalább ingyen volt.

Egy kamionnal! A legjobbakat!


Levél Tibinek: modortibi kukac gmail pont com

Levél Józsinak: szleng kukac gmail pont com






Az új bestseller